A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

hivatkozásai. Amikor eltávolítottuk őket, a termelésben visszaesés nem következett be, viszont a politikai hangulat mellettünk annyira megszilárdult, hogy az legjobban a termelés emelkedésében mutatkozott meg. Ez nem azt jelenti, hogy az üzem minden részében így van, mert egyes helyeken még sincsenek eltávolítva, és ott előfordult, hogy az egyik párttitkár bevitt két szovjet katonát, és két ember nagyon drasztikusan szidta ezeket. Tekintve, hogy az üzemekben nemcsak mi, hanem a deklasszált elemek is ott vannak, ezzel nekünk is számolni kell. Azt hiszem, röviden úgy lehetne jellemezni a kérdést, hogy egészében az egyéves politikánk tetszik a munkásoknak, és az a nemzetközi támogatás, amit mi kapunk, az a legnagyobb erő. Nem tudok a gazdasági kérdésekhez nagyon hozzászólni, mert bár párttitkár vagyok, a gazdasági vezetéshez nem nagyon értek. Itt van a nyereség-visszatérítés. Maga a nyereségvisszafizetés gondolata helyes, és abból annak kellene következnie, hogy a munkásokat serkentse a jobb munkára, a terv teljesítésére. Egyes üzemrészeknél ez úgy néz ki, hogy a tervteljesítéshez egy-két napra van szükség, de más üzemrészekben - ahol a dolgozók legalább olyan szorgalmasan és jól dolgoztak, és külső objektív okok akadályozzák a terv idő előtti vagy időbeni teljesítését - nyereség-visszafizetésben nem részesülhetnek. A gyakorlat persze azt mutatja, hogy leül a gazdasági vezető és a párttitkár, és a nyereség-visszafizetés összegének egy részét kénytelen ennek az üzemrésznek adni, mert mivel és hogyan magyarázzuk meg ezeknek a dolgozóknak, akik jó munkát végeztek. Nagyon sokat vitatkoztunk a Budapesti Pártbizottságon azért, miért nem elég bátrak a kommunisták. Most, hogy beindult az oktatás, kiderült, hogy egy csomó propagandista, egy csomó oktatásban részt vevő elvtárs nincs felkészülve. Elismerik ugyan a Kádár-kormányt, a pártot, de a revizionizmus, a nemzeti kommunizmus és egy sor már kérdésben nincs megfelelő állásfoglalásuk. Nem értik meg azt a pártálláspontot például, hogy nem párttag is lehet vezető. Például: a Kerékpárgyár igazgatója kérte felvételét a pártba. Az üzemi alapszervezet elfogadta, a felsőbb szerv nem. Erre megindult az üzemben egy csoport részéről a leváltásának a követelése, rágalmazása stb. Minden erőnkkel arra kell törekedni, hogy az elbizakodás elleni harc ne váljon egyszerűen jelszóvá, ne mondjuk azt, hogy mi nem bizakodunk el, ha tettekben azt tesszük. A gazdasági munkát mindjobban előtérbe helyezzük a pártszervezeteknél, ennek azonban vannak bizonyos feltételei. Például az, hogy jobban meg kell ismerkedni a gazdasági kérdésekkel. Eddig az ipari osztályon vagy egy technikus, vagy egy párttag volt, aki ezzel foglalkozott. Most a Szerszámgyár igazgatóját egy évre odahoztuk ipari osztály vezetőnek, aki kapja a régi fizetését. Feladatul jelöltük meg, hogy dolgozza ki az ipari osztály feladatát, szervezze meg a párttitkárok rendszeres tájékoztatását, a gazdaságpolitikai és politikai gazdaságtan képzést. Amíg ezt nem tudjuk megcsinálni, komolyan foglalkozni a gazdasági kérdésekkel nem tudunk. Voltak gazdasági vezetők, akik ezzel nem értettek egyet, de amikor majd az eredményei mutatkoznak, amikor rá tudunk mutatni, hogy hol követik el a hibákat, az nem fog tetszeni az elvtársaknak. A pártmunka és a társadalmi munka kérdésében kellene a pártnak állást foglalnia. Vannak szakkörök, pl. motoros, horgász stb., ahol a résztvevők, ha saját szórakoztatásukra dolgoznak, nem tekinthető a munkájuk pártmunká60