A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

számolni kell. Annak idején a Bolsevik Párt is vitatta ezt a munkás töm egekkel, míg elfogadták ezt a politikát, ott sem hurrával fogadták ezt el. A másik a parasztság. Hát ott is visszafelé léptünk, mert ha már egy tsz megszűnt tsz lenni, és egyéni lett, az a kapitalizmus reorganizálása, reorganizálása társadalmilag. Ez egy alapvető kérdés, mert ott is visszaléptünk a szocializmus útján. Helyes volt, nem volt, ezt meg kell vitatni, de társadalmilag döntő kérdés. Itt van a munkásosztály. Hát se tudományos értelemben, se társadalmi helyzetében, sem gondolkodásában nem kapitalista a mi munkásosztályunk. De ilyen viszonylag bonyolult helyzetben, mint a miénk, a döntő problémánk nem az ipari munkássággal van. Ezt állítom, annak ellenére, hogy különböző nacionalista nézetek, nacionalista hullám rombolt ott, meg szociális demagógia, meg minden fene. Azonban nézzék meg, milyen érdekes dolog sült ki ebből. A nagy jelentés alapvető polititkai megállapítása a munkásosztályra, mikor átalakult határozati javaslattá, a következőképpen hangzott: a munkásosztály többsége nem támogatta az ellenforradalmat. Ugyanakkor benne volt a jelentésben, hogy bizonyos része az ellenforradalmat is aktívan támogatta. Szerintem ez a történelmi eseményeknek nem felel meg. Hát hogy mondhatnánk mi, a Központi Bizottság, a munkásosztályra egy ilyen értékelést, amikor a forradalmat a munkásosztály és a paraszti tömegek segítettek megmenteni a burzsoáziával szemben. Hogy mondhatnánk mi ilyet, hogy többsége részt vett az ellenforradalomban. Ilyen fogalmazás volt? Ilyen fogalmazás volt, elvtársak. És miért voltak itt ilyen fogalmazások? Mert szerintem nem volt arány a vizsgálatra fordított energia és az értékesítés, a tapasztalatok hasznosítására fordított energia között. Nagy erővel, odaadással rengeteget dolgoztak, és nagyon sokan dolgoztak a vizsgálaton, és kifutottak, kimerültek, az idő szorította őket, és bizony, egy kicsit elhamarkodva összerántottak egy bizonyos végkövetkeztetést. És ez rossz. Az óriási ereje a munkának részben kárba ment. Ezt meg kell őszintén mondani, mert nem egyszerű határozni ennél a kérdésnél. Hozzáteszem elvtársak, hogy a PB részéről én voltam kijelölve felelősnek, aki ezt a vizsgálatot irányítja napi értelemben, s becsülettel megmondom elvtársak, hogy én a vizsgálat végén tudtam csak meg - saját hanyagságom miatt -, hogy mi jött ki ebből az egész dologból. Megmondom őszintén. A témát ismertem, időnként átbeszéltük, tudtam, hogy brigádok dolgoznak, de én azt hittem, dolgozik mondjuk 120 ember. Messze túlnőtte a vizsgálat kerete, témaköre azt, amiről én mindvégig tudomással rendelkeztem. Megmondom becsületesen és önkritikusan, hogy elsősorban az én hanyagságom miatt, mert érdeklődhettem volna jobban iránta, de fogalmam sem volt nagyon sokáig, hogy ilyen méretű vizsgálat folyik. A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen vizsgálatot aligha szabad nekünk még egyet csinálnunk, akármilyen társadalmi osztállyal, vagy réteggel kapcsolatban. Gyerünk ki a tömegek közé, és vizsgáljuk meg a helyzetét. Hát ez egy szétfolyó valamivé lesz, az a 80 oldal egy redukált dolog elvtársak, sokkal, de sokkal nagyobb anyagnak a kivonata a 87 oldal. Nem hiszem, hogy valaki meg tud nevezni egy témát a munkásosztály helyzetével kapcsolatban, ami abban a 87 oldalban érintve nincs. Azt hiszem, nem ez a helyes eljárás. Helyes eljárás lett volna, ha bizonyos meghatározott kérdéseket vizsgálunk valamilyen körben, 602