A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

ami döntő, amit döntő tudni, hogy valami kerete legyen a dolognak. Ez nem zárja ki, hogy a közben a felmerülő egyéb véleményeket, tapasztalatokat stb. szintén feldolgozzuk, de valami meghatározott irányának kellett volna lenni, ami nem volt. Még, ami a munkásosztály vizsgálatát a jelen esetben hátrányosan befolyásolta szerintem. Az befolyásolta, hogy itt egy olyan időszakban történt a vizsgálat - és hát részben még folyik is, mert ez is hozzátartozik, ami vitánk -, ami egy eléggé meggyorsult fejlődés menetében van, s ez a fejlődés még nem zárult le. Én azt gondolom, ha egy évvel később történt volna maga ez a vizsgálat, akkor kategorikusabb megállapításokat tehetett volna. E szakaszra azt hiszem a jellemző az, hogy fejlődés van a párt és a tömegek kapcsolatában, a munkásosztály helyzetének fejlődésében pozitív vonások vannak mind politikai, mind gazdasági, mind kulturális értelemben, és nem zárult le. Sőt még ilyen állomáshoz sem jutott el, és nem véletlen elvtársak, hogy a központi kérdés mégiscsak az, hogy ez a bizonyos fent és lent, hogy amit fent mondanak helyes, de a végrehajtáskor már nem egészen helyes. És több következetességet követelnek, nem véletlen, hogy ez a központi kérdés. Akkor ez is mutatja, hogy maga a vonal még nem érvényesül. Hát most van a folyamat, amikor ez érvényesül, és amely folyamatban harcolni kell azokkal a korlátokkal, ami a körünkön belül van, értve alatta a Központi Bizottságot is, meg a párt aktíváját is. De harcolni kell azokkal az erőkkel, amelyek a mi körünkön túl vannak, részben az ellenséges osztályok, amelyek nem akarják engedni, hogy a mi vonalunk érvényesüljön. Ez is most folyik. Én nem azt mondom, hogy száz munkásból száz, de talán lehet olyat mondani, hogy százból hatvannak az a véleménye, hogy ez a vonal általában jó, és kell, hogy itt több következetesség legyen, s érvényesítsék nagyobb mértékben. Ez a központi kérdés, mert a folyamat most is megy még. A vizsgálat most már megvan, és próbáljuk belőle a legtöbb hasznot kihozni. Egyébként is hasznosnak tartom, mert a véleményem az, hogy önmagában a vizsgálat erősítette a pártnak a kapcsolatát a munkástömegekkel. Szerintem most a következőt kell eldönteni, és sajnos az eddigi felszólalók erre nem adtak választ, sőt egy kicsit nehezítik. Elvtársak! Ma mi elhatároztuk, hogy a tapasztalatok feldolgozására még rászánunk négy hónapot, az én véleményem szerint valami ilyesmi időszakra van szükség, ha mi mindezekre a döntő kérdésekre, amelyek itt felmerültek, tudományos választ akarunk adni. Mi már elhatároztuk, hogy levesszük a napirendről, most semmit se határozunk, semmit sem publikálunk, dolgozunk még három-négy hónapot, és akkor minden fontos kérdésre, amiről itt szó van, tudományos választ tudunk adni, s megfelelő rendszabályokat. Ez az egyik lehetőség. Akkor számolni kell azzal a hátránnyal, hogy az adataink részben elavulnak, mivel itt folyamatról van szó, s az értesüléseink, hangulati megállapításaink részben módosulni fognak. A másik dolog, ami a PB ajánlata jelen esetben, hogy szülessen egy határozat, amely értésére adja a munkástömegeknek, hogy ilyen vizsgálat folyik, hogy ennek a tapasztalatoknak [sic!] az alapján bizonyos rögtöni tennivalók lehetségesek minden további vizsgálat, meg tanulmányozás nélkül. Ezt a KB megteszi, és azonkívül a tapasztalatokat értékesíti a párt általános jövőbeni munkájában. Na most el kell dönteni, hogy vállaljuk-e ezt a rizikót, vagy ne 603