A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

azoknak a pártszervek és pártszervezetek részéről, ahol sok munkás lakik, vagy dolgozik, és akiknek segíteni kell e feladatnak a helyes megoldásában. VARRÓ GYÖRGY elvtárs: Elvtársak! Én részt vettem ebben a brigádmunkában, mint egyik brigád vezetője, azonkívül pedig a XI. kerületi pártbizottságon meg is tárgyaltuk a XI. kerületnek ilyen értelmű problémáját, és úgy érzem, hogy több tízezer ember helyzetével kapcsolatos tapasztalataim vannak. Ezeket a tapasztalatokat tudom itt elmondani, részben hozzáfűzve az anyaghoz. Nem szerepel az anyagban az a jelentős rész, amelyet semmi esetre sem szabad kihagyni, hogy majd minden esetben az volt a tapasztalat, hogy a dolgozóknak az a véleményük, hogy a párt felső vezetése igen jó, nagyon határozott, jó elvtársak vannak benne, de utána mitha elvágták volna. A lefelé következő pártszervek, pártvezetők, gazdasági stb. szervek már jóval kisebb képzettséggel rendelkeznek, kisebb intézkedési lehetőségeik vannak, nem is állnak feladataik magaslatán. Ezt szükségesnek tartottam elmondani, mert nemcsak én tapasztaltam azon a területen, ahol dogoztam, hanem amikor bent a Központi Bizottságban a brigádvezetők egy esetben összejöttünk az ország különböző részeiből, majd minden esetben a brigádvezetők ugyanezt mondták el. Ennek egész konkrét, megfogható megnyilvánulása is van. Pl. a Klement Gottwald gyárban - ahol ezt a vizsgálatot vezettem - volt egy elvtárs, aki egy atomtudós, egy nagyon szimpatikus Fiatalember, a nevét elfelejtettem. Az atomenergiáról igen nívós, nagyon jó előadást tartott. Nagyon meg voltak elégedve vele, s utána az igazgató - aki maga is párttag, s nagyon jóindulatú ember, régi értelmiség [sic!] - azt mondta, hogy: „barátom, ez kommunista, és mégis milyen okos ember". (Derültség.) Szóval ezt olyan kifejezéssel mondta, hogy csodálkozott rajta, hogy kommunisták között ilyen okos ember van. De azonkívül meglátszik, és ezt tapasztaltuk a Beloiannisz Gyárban is, kint volt a Budapesti Pártbizottságtól egy brigád, megnézte a vállalat fejlesztését, és volt közöttük egy nagyon jól képzett elvtárs, kivittük a mi műszaki fejlesztőink közé, és nagyon komoly szakmai kérdéseket tett fel, s utána meg voltak lepődve, nem is hitték volna, hogy a mozgalomban ilyen okos emberek is vannak. Ezek azonban figyelmeztetnek bennünket bizonyos szempontból arra is, hogy a párt vezetésében azért tényleg sok a gyenge ember. Függetlenül attól, hogy ez egy elég ellenséges nézettel megfogalmazott tétel volt ezektől az emberektől, de alapjában arról nem lehet megfeledkezni, hogy igen sok a gyenge ember, nemcsak politikailag, hanem általános műveltségi szempontból is. Éppen ezért ezek becsületes emberek, lehet, hogy meg is állták a helyüket, egyike-másika az ellenforradalom alatt, azonban ma már úgy néz ki a helyzet, hogy nem képesek a maguk területét úgy vezetni, hogy ott maguknak tekintélyt tudjanak szerezni. A jelentés is foglalkozik azzal, hogy vannak régi szakmunkások, a régi munkásarisztokráciának a visszamaradottjai, amiből ezek a munkásarisztokraták lettek, ezek az emberek nagyon jól képzettek, és jó befolyásuk is van a dolgozókra, bizonyos vezető szerepet is visznek a dolgozó tömegek között, és ezzel párhuzamosan mi nem minden esetben tudunk kiállítani olyan elvtársakat, akik ezt a népszerűséget, ezt a kétes népszerűséget ellensúlyozni tudnák. Azt 597