A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

gondolnám, hogy a következő - hiszem nem olyan sokára tartandó - alapszervi és általában vezetőségválasztások alkalmával ezeket a kérdéseket szem előtt kell tartani, és részben az általános műveltségre, másrészt a politikai képzettségre súlyt kellene helyezni, ha pedig egyelőre nem rendelkezünk ésvalószínűleg ez fent fog állni - nem rendelkezünk olyan elvtársakkal, akikkel szemben ilyen követelményeket lehet támasztani, akkor meg kell nézni, hogy ezen a vonalon milyen segítséget tudnánk adni. Arról is szó van a jelentésben, hogy ilyen apróbb munkákat sem szabad lebecsülni, és foglalkozik a jelentés azzal is, hogy nyílt taggyűléseket kell csinálni. Ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy ezek a nyílt taggyűlések éppen nem ártanak, de úgy érzem, hogy nem is használnak. Nem használnak azért, mert taggyűléseink igen nagy része nem valami magas színvonalú. Most, hogy felvettünk egy csomó elvtársat, és azok, akik most utóbb jöttek be a pártba, nem lebecsülésképpen mondom, de ezek az elvtársak politikai szempontból - enyhén szólva - nem túlságosan képzettek. A taggyűléseken többségében kialakulnak az úgynevezett bérhozzászólók. Persze nem bért kapnak érte, de úgy szoktuk nevezni, hogy ilyen hivatásos hozzászólók. Ilyen van minden taggyűlésen 5-6, de a nagy többsége a tagságnak nem szól hozzá. Na most, ilyen körülmények között a pártonkívülieket meghívni, nem tapasztalnának sokat ezeken a taggyűléseken. Én ettől sokkal komolyabb problémát látok, amit az anyag nem vet fel és amit mi ugyancsak tapasztaltunk. Hogy vannak az üzemekben ezek a termelési tanácskozások, termelési értekezletek stb., és a probléma az, hogy ezeken a termelési értekezleteken [sic!], termelési tanácskozásokra vagy a párttagjaink el se mennek, egyszerűen távol maradnak, vagy ha el is mennek, éppen nem szólnak hozzá, vagy ha esetleg hozzászólnak, akár a saját hozzászólásaikat, ott az általános pártonkívüli hozzászólástól nem lehet megkülönböztetni. Olyan színvonalon szólnak hozzá, vagyis több esetben nem tudják megkülönböztetni a követelődzést a jogos kéréstől, és ők is beállnak a követelődzők közé, amikor nincsen meg annak a reális alapja. Éppen ezért én azt tartanám sokkal fontosabbnak, hogy arra kötelezzük párttagjainkat, hogy vegyenek részt ezeken a termelési tanácskozásokon. Beszéljék meg a párt politikáját az adott kérdésekkel kapcsolatosan, és ezt a politikát ők nagyon határozottan képviseljék is. Úgy vélem, hogy ez fog a legtöbb segítséget nyújtani. Elhangzott itt az, hogy társadalmi munkát kellene szervezni, nekem ezzel kapcsolatosan is az a véleményem, nem rossz a társadalmi munkának a szervezése, de én nem ezt látom a legfontosabbnak. Azért nem ezt látom a legfontosabbnak, mert a munkásaink az üzemekben bent még a munka vonalán sem állnak azon a fokon, hogy mi ezt továbbfejlesztve, még társadalmi munkára is tudnánk náluk gondolni. Sajnos az a helyzet, hogy a mi dolgozóinknak jelentős része nem érzi, hogy az üzem az övé. Cselekedetein keresztül, a problémákhoz való hozzáállásán keresztül nem érzi, s nem érezte át, hogy az üzem az övé. Akár a takarékosság vonalán, akár az anyagnak a hanyag kezelésén és minden egyébnél lehet tapasztalni, hogy itt nagyon komoly problémák vannak. Ezért én úgy vélem, hogy a társadalmi munka különösebb forszírozása nélkül azt a kérdést kellene előtérbe helyezni, hogy a munkásainkat az üzemben, az üzemen belül próbáljuk a termelés vonalán 598