A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

mentünk a legnagyobb üzemekebe, és ott apelláltunk a munkásosztály felelősségérzetére, öntudatára, azzal, hogy küldje gyerekeit a középiskolába, az egyetemekre. Most arról van szó, hogy amíg az értelmiség, vagy a kispolgárságnak a gyereke az ott végignyalja a kövezetet az egyetemig, hogy a gyereke bekerüljön az egyetemre, mert egy degradálásnak tekinti, hogyha a gyereke nem kerül az egyetemre, és megvonja a szájától a falatot, hogy odakerüljön. A munkásoknál nem ilyen egyszerű a helyzet. A munkásszülő számára nem degradálás, ha a gyereke esztergályos lesz, viszont anyagilag komoly problémát jelent, mivel az ösztöndíjakat megszorítottuk. Ennek következtében ahelyett, hogy minden hónapban hozza haza a gyerek a 1200, vagy 1400 Ft-ot, ha a gyerek technikumba menne, vagy ipari tanuló lesz, a munkásszülőnek kell támogatni a középiskolában és különösképpen az egyetemen a gyerekét. Ezért bizony megvan egy hajlam arra, hogy inkább elküldik ipari tanulónak, és ha megnézzük ezt a munkás arányszámot, akkor ebből is az derül ki, hogy a nagy részük nem nagyipari munkás, nagyon kevés a bányászgyerek, nagyon kevés ennek a törzsökös munkásrétegnek a gyereke az egyetemen, és még ez a munkáskategórián belül is a nagyrészt ilyen kisipari, meg kócerájokban dolgozó munkások, takarítónők stb. gyerekei. A törzsökös része a munkásosztálynak viszonylag igen kis részben szerepel gyermekeivel a középiskolákban, még kevésbé az egyetemeken. Na most, ehhez jön hozzá, az is, hogy ugyanakkor a régi, még a Rákosi-féle vezetés idején egy ilyen rendkívüli bornírt, szűk látókörű anyagiaskodás eredményeként radikálisan le lett csökkentve a levelező hallgatóknak a száma. És megvontak tőlük mindenféle kedvezményeket. Ami azt jelenti, hogy ezen a másik csatornán, ahol az az új szocialista értelmiség kialakul, ott is csökkent az aránylóval kevesebb munkás végzi el a levelező oktatási tanfolyamot most, mint ahogy 5-6 évvel ezelőtt jelentkeztek, mert többé-kevésbé még ezek a megszorító rendszabályok ma is érvényben vannak. Ha a kettőt össszekötjük, hogy az egyetemen is visszaesett ez az arány, hogy a levelező hallgatóknak az abszolút száma is erősen csökkent, azon belül szintén csökkent a munkások száma, sokkal többen ilyen kispolgári, vagy egyetemen lévő deklasszált elemek próbálnak a levelező oktatásra inkább bejutni. Akkor ez azt jelenti együtt, hogy annak az új szocialista értelmiség kialakulásának a folyamata bizonyos fokig megtorpant, nem fejlődik, visszaesés következett be. Azt hiszem, nekünk igen komoly erőfeszítéseket kell tennünk. Mindkét vonalon, a normál iskolai oktatásnál és a levelező oktatásnál egyaránt, hogy ezen a helyzeten változtassunk, mert ha itt a pozícióink erősek, akkor tudunk abban a harmadik forrásban is nagyobb eredményeket elérni: a meglévő idősebb, az úgynevezett régi értelmiség szocalista átnevelésében is. De csak akkor és ott, ahol erős pozíciókkal és bázisokkal rendelkezünk az új szocialista értelmiségből, elsősorban a munkás-, parasztszármazásúakból, akik a levelező oktatáson keresztül, illetve akik a normál iskolai oktatáson keresztül bekerülnek az egyetemekre. Most azért erről van szó, elvtársak, a határozatban, de nagyon alá szeretném húzni, hogy ez nem egyszerűen a Művelődésügyi Minisztériumnak, vagy a kulturális szerveknek a feladata. Csak ezek a szervek ezt egyszerre megoldani nem tudják. Itt igen komoly erőfeszítésekre van szükség, az üzemi pártszervezetek, a megyei pártbizottságok és mind596