A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

A másik kérdés, amit fel szeretnék vetni, ez a munkásosztály kulturális helyzetével, kapcsolatos probléma. Az anyag érinti, hogy ti. ez a középiskolai, egyetemi hallgatóknak a szociális összetétele és a levelező oktatásnak bizonyos visszaesésével függ össze. Úgy hiszem, érdemes lesz kicsit közelebbről szemügyre venni, és bizonyos általánosítható konzekvenciát ebből levonni. Ti. az elemző anyag ezt részletesen tárgyalta, de itt, úgy hiszem, még jobban alá kell húzni, hogy igen komoly és súlyos bajok vannak. És ezen nem tud egyedül a Művelődésügyi Minisztérium vagy az okatatási apparátus segíteni. A középiskolákban néhány esztendő alatt 10%-kal visszaesett a munkás- és parasztszármazású hallgatók arányszáma. Az idén valamit növekedett már, de még mindig igen erősen visszamarad a 4—5 évvel ezelőtti helyzethez képest. Jelentkezik ugyanakkor az, hogy a végzős hallgatóknak a középiskolában az arányszáma annyira lecsökkent, hogy ebben az évben az azokból kikerülő egyetemi hallgatóknál is érződött már ez a visszaesés, és óriási erőfeszítésbe telt, hogy a munkás- és parasztszármazású hallgatók arányszáma 52% legyen, ami az egyetem első évfolyamára bekerül, de gyakorlatilag ma ennél is kevesebb, mert egy csomó ilyen nyomásra ment be, és már kiderült, hogy kb. 60 nem is jelentkezett a beiratkozásnál, úgyhogy már kb. az arány majdnem 50%-ra lecsökkent. Ez azt jelenti, hogy miközben mi azt mondjuk, és azt hisszük, hogy az új ún. értelmiség, ami az egyetemről kikerül, annak a zöme munkás- és parasztszármazású. Ez most már nem így lesz, mert hogyha 50-51% a munkás-, parasztszármazású hallgatók arányszáma az első évben és tavaly is annyi volt, és az idén is -, mire ezek az ötödik év után kikerülnek az egyetemről, óhatatlanul csökken ez az arányszám. Ti. az értelmiség és a kispolgári gyerekeknél óriási szelekciót csinálunk, oda jeleseket veszünk csak fel, munkás-, parasztszármazásúaknái közepes tanulók is mennek, tehát még ha tökéletes lenne, és ha a lelküket is kitennék az egyetemen a professzorok — amiről persze nemigen van szó -, hogy segítsék a munkás- és parasztszármazású hallgatóknak a tanulmányi munkáját, akkor is elkerülhetetlenül nagyobb ebben a kevesebb szelekcióval bekerült rétegnél a lemorzsolódás, tehát 45%-nál több ebből nemigen fog kikerülni a végzősök közül. Ami tehát azt jelenti, hogy nem a többség, hanem a kisebbség. Tehát fennáll az, hogy nem a munkás- és parasztszármazású hallgatók teszik ki most az elkövetkezendő években az egyetemi hallgatóknak a többségét. És ezt megfogni nem tudjuk másképpen, csak a középiskolásoknál. Hogyha a középiskolákban növelni tudjuk a munkás- és parasztszármazású hallgatók arányát, akkor növelni tudjuk ezen keresztül, vagy legalábbis alapunk van ahhoz, hogy növelni tudjuk az egyetemeken is. Itt nem arról van szó, mintha ezt az arányszámot valahogy fetisizálni akarná az ember. Tudjuk, hogy ez nagy tömegekre érvényes, és külön-külön, és Kádár elvtárs ennek az anyagnak a tárgyalásánál mutatott nagyon helyesen rá arra, hogy ezt az osztályszemlélete, ezt kombináljuk ilyen egyéni értékelésével az embereknek. De azért a nagy számok törvénye érvényesül, bizony az nem jó, hogyha egy egyetemen, egy évfolyamon mondjuk még 50%-ot sem üt meg a munkás- és paraszthallgatóknak az arányszáma. Itt tehát, elvtársak, nekünk a középiskolánál és az egyetemen igen nagy erőfeszítéseket kell tennünk ebben az évben, és az elkövetkezendő években a helyzet megjavítása érdekében. Szükség esetében még olyasmi is elképzelhető, amit 1949-50-ben csináltunk, hogy ki595