A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

párt éves munkájáról. A cikket Münnich elvtárs fogja megírni.

20 Annyit beszéltünk már a konszolidációról, hogy gondolom, helyes lenne a rögtönbíráskodást hatályon kívül helyezni. A helyzet ennek fenntartását nem követeli meg, ennek a szüksége már nem áll fenn. Ez mindig a hadi vizonyokra vonatkozik. Ami a bűnösökkel szembeni eljárást illeti, arra megvannak a rendes bírósági, ügyészségi szervek, szükség esetén gyorsított eljárást is lehet csinálni. Ezekre a kérdésekre gondoltam, elvtársak, mondják majd meg véleményüket. KISS KÁROLY elvtárs: Mielőtt folytatnánk a Központi Bizottság ülését, és mielőtt átadnám a szót Fock elvtársnak, arra kérem az elvtársakat, hogy Kádár elvtárs referátumából Zsukov elvtársra vonatkozóan, amit az Elnökség [sic!] és KB tagsága megszűnésével kapcsolatban mondott, csak az elvtársak tájékoztatását szolgálja, mivel november 3-án ez úgyis nyilvánosan megjelenik, és nem akarunk mi ennek elébe vágni. Ami a hadsereg tájékoztatását illeti, ez is a határozat megjelenése után történjen meg. (Következik Fock elvtárs referátuma.)

21 KISS DEZSŐ elvtárs: Kedves Elvtársak! Amikor szólásra jelentkeztem, úgy éreztem, hogy nagyon sok mondanivalóm van, most, amikor el kell mondanom, eléggé zavarban vagyok. Az az évforduló, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Forradalmi MunkásParaszt Kormány egyéves évfordulója, nézetem szerint bizonyos összegzés és következtetés levonását követeli meg. Ebbe én beleszámítom az országos pártértekezletet is, bár az egy időszaknak a lezárását jelenti. Ez a pártértekezlet nagyon sok tekintetben előrevitte a dolgokat, sok területen javította a munkát, és az egy esztendő után kell értékelést tennünk. Mi az alapvető ebben az értékelésben? Az, hogy a párt és a tömegek kapcsolata hogyan alakult. Úgy érzem, erről nagyon sok szó esett, de újra és újra kell erről beszélni, mert a tömegek kapcsolatát [sic!] szélesítve széles tömegeket vezetett az adott szakaszban, az adott feladatok megoldására mozgósított, ezért nézetem szerint erre a szakaszra vissza kell térni. Október 24-én tartottunk egy értékelést a gyár vezető kollektíváival, mintegy 120 elvtárs jelenlétében, hogy hogyan zajlott le 1956. október 23-a. Két dolog ugrott ki, hogy a gyár vezető kollektívája gazdasági, párt-, szakszervezet, KISZ-vezetők a párt végrehajtó bizottságának irányításával, nagyon alaposan felkészültek az október 23-tól november 7-ig tartó időszakra. Olyan időszak ez, amikor a művezető először lett művezető, a párttitkár először volt párttitkár, és az ellenségnek nyikkanni sem lehetett. Ez az összműködés nem parancsszóra történt, és ha az igazgatónak jobb ötlete volt, mint a párttitkárnak, akkor azt valósítottuk meg. Ebből levontuk azt a következtetést - mivel a pártbizottságnak a pártértekezletig nem volt nagy tekintélye - és az a pártbizottság ma megerősödött, elfogadják vezetőnek. Ezt nem dicsekvésből mondom, majd kitérek a gyengeségekre is. Azt is hozzátenném, hogy ezeknek az intézkedéseknek nyomán kevesebb volt a helyi politikai tevékenység, lényegében október 23-án nem történt nagyobb esemény. A másik lényeges kérdés,hogy a munkások sokkal pozitívabban foglaltak állást és nyilvánultak meg, mint ahogy számítottuk. Valahogyan úgy van, hogy a kormánynak, a pártnak az egyéves 58