A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

azt, hogyha megnézzük, a magyar munkásosztályt, túl azon, hogy 25 éven keresztül minden eszközzel igyekeztek butítani, a Horthy-fasizmus [sic!] mindent megtett a maga részéről. Ezzel szemben látnunk kell azt, hogy nálunk az illegális mozgalom elég szűk réteget tudott éppen emiatt átfogni, és ezen belül még szűkebb volt a pártmozgalom. Ugyanakkor egy elég rövid időszak állt a párt rendelkezésére, 1945-48-ig, amikor egy szélesebb tömegeket átfogó és tömegeket nevelő, tényleg egy átfogó politikai munkát tudott végezni. 1948-49, különösen az 1950-es évre lehet azt hiszem tenni, amikor ismét erősen leszűkült a munkásmozgalom Magyarországon, és ez a leszűkülés odáig vezetett, hogy leszűkült csak pártmozgalomra. Jól emlékszem, hogy az 1951-i szakszervezeti határozat

73 nagyon komolyan, szinte megrendítette a magyar munkásmozgalmat. Én úgy gondolom, hogy nem hiba ezt így felvetni, hogy pártmozgalom, mert a munkásmozgalmon belül a pártmozgalom, az úgy néz ki, hogy bizonyos mértékig szűkebb, enynyire leszűkült ebben az időszakban a munkásmozgalom, és nem terebélyesedett ki az a bizonyos transzmissziók, amelyek hivatva lettek volna a tömegeket tovább vinni, tovább nevelni, megbénultak ebben az időszakban [sic!]. És ha működtek is valamennyire, hát kb. ilyen fiók-pártszervezetekként tevékenykedtek. Ehhez hozzájárult egészen 1956-ig, hogy a mindjobban elhatalmasodó revizionista nézetek terjedése és kétségtelenül az elkövetett hibák magát a munkásmozgalmat is tovább szűkítették. Fock elvtárs is beszélt arról, és az összes tapasztalatok lényegileg azt tükrözik, hogy a magyar munkásmozgalom most egy olyan történelmi időszakban van, amikor egy hallatlan komoly méretű fellendülés, politikai érdeklődés mutatkozik meg a tömegek részéről. És úgy érzem, hogy ezt a lehetőséget, ennek a kihasználását nagyon nagy mértékben gátolják elsősorfc ban a saját fogyatékosságaink, az, hogy nem tudunk eléggé élére állni a tömegek azon kívánságának, hogy szeretnék kielégíteni, megmutatni az üzemben végzett tevékenységükön kívül is a rendszerhez való odaállásukat, segítésüket. A saját fogyatékosságaink, amelyek megmutatkoznak a tevékenységünkben, amelyek ránk rakódtak az idők folyamán, munkamódszer stb., nehezebben mozgunk, nehezebben tudjuk felhasználni a lehetőségeket. Ha mi ezeket a dolgokat nézzük, akkor nekünk feltétlenül úgy kell értékelni, hogy a magyar munkásosztálynak rövid időszak állt a rendelkezésére, mégis egy nagyon komoly lépést tett előre. Úgy hiszem, ez az anyag is lehetőséget ad arra, hogy még egyszer visszatérjünk a kérdésre, és megvilágítsuk azt, hogy azok a hibák, amik itt voltak, és hogy sok ember az ellenforradalom előtt, és elsősorban munkások az ellenforradalom alatt, nem úgy viselkedtek, ahogy viselkedtek, ezért nem a tömegeket lehet okolni, nem személy szerint a munkásokat kell okolni, amit megpróbálnak még mindig felhasználni [sic!]. Ebből rögtön következik azonban az is, hogy erőteljesebben kell nekünk felhasználni a munkásmozgalmat most nem a pártra gondolok elsősorban, hanem a különböző tömegszervezetek adta lehetőségekre -, és itt mi szintén a lehetőségekhez képest, azt hiszem, elmaradtunk. Nagyon széles, komoly kispolgári és félproletár tömegek újabb és újabb rétegei kerültek a munkásosztály sorába, és az kellene, hogy ezek bekerüljenek a munkásmozgalom sodrába. Ezekkel elsősorban tömegszervezeteknek kellene foglalkozni. És ha külön-külön megnézzük a 587