A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)
„cirkusz" műsorok, mint két hete a „Tarka-barkában". Egyetlen egy esetben nem lépnek fel a jampecek ellen, a rossz tulajdonságok ellen, ami a társadalomban van, csak minket nyúznak, minket piszkálnak. A múltkor a bányászokból csináltak cirkuszt. A bányász hogy csinál hármas ikreket, milyen módszerrel stb. Miért nem bohóckodik, mit tudom én, mással, jampecekkel, meg eszpresszó-figurákkal, vagy nem tudom én micsodákkal. Van itt még egy dolog, elvtársak. Azt hiszem, jól gazdálkodtunk mi ebben az évben, de azért vigyáznunk kell arra. Mi is megtakarítottunk négy és fél milliót a munkás-béralapból ebben az évben. Ennek, elvtársak, olyan háttere van, hogy nekünk már határozatot kellett hoznunk, hogy nem szabad a bérekhez sehol hozzányúlni a pártbizottság tudta nélkül. Az Acélműben majdnem leálltak már, majdnem sztrájk történt, a Kerékpárgyárban egy kisebb leállás is volt, mert először hagyják elszaladni a pénzt, aztán kezdik visszacsavarni. S világos, hogy ha már egyszer nagyobb pénze van a munkásnak, akkor nem tetszik neki, ha 5-600, vagy éppen 800 Ft-ot visszavesznek tőle. Van egy olyan intézkedése a kormánynak, hogy rendet kell a bérfronton tartani. Ezt az Acélműben úgy akarták végrehajtani, hogy pénzt akartak elvenni az emberektől.Van pl. egy csoport. Ha ebből két ember hiányzik, szabadság, vagy betegség miatt, akkor az természetes, hogy nem kap rá senki semmit. De ezt úgy alkalmazták, hogy nálunk van állandóan 200 fő munkaerőhiány az Acélműben, úgy alkalmazták, hogy amikor a csoportból csak 27-en voltak bent, és elvégezték a munkát, nem akarták a bért kifizetni. S nem akarták megérteni, hogy nem itt kell nekünk keresni. És ha időben nem vesszük észre a dolgot, akkor megáll Csepelen az Acélmű és ez óriási politikai botrányt jelentett volna. így jött ki nekünk ez a négy és fél millió megtakarítás. Ugyanakkor a vezető emberek itt kapják a jutalmakat, ott kapják az emelést, havibéreseknél, mindig kapkodjuk a fejünket, hogy ez miért kapott, az miért kapott, és a prolinál miért fogták meg megint a pénzt. Én egyetértek elvtársak azzal, hogy szigorúan fogjuk a kérdést. Egypár esetben oda is csaptunk az asztalra, amikor disznóságok voltak. De azért mi is tartalékoltunk 4 és fél milliót, tartalékolt a KGM, talán máshol is tartalékoltak, a Pénzügyminisztériumnak is volt valamennyi tartalékja. Ez nem jó elvtársak, nincs erre nekünk szükségünk. Talán még egy dolgot, elvtársak, hogy a határozatnak kellene jobban differenciálni. Talán a kulturális résznél egy-két helyen inkább a munkáskerületek fejlesztésére, más egyéb területen, községpolitikai és egyéb tényen [sic!] ismételten ki kellene emelni a munkáskerületeknek a helyzetét. Pl.Csepel, Erzsébet és a XVII. kerület áll a legrosszabban egész Budapesten iskolai tantermeket illetően, közművesítésben és a lakásoknak a szobaszámát illetően is, tűrhetetlen körülmények vannak. 1951-ben megindult a fejlődés, azonban azóta a lényegében Csepelnek a fejlődése nagyon lassú. Erzsébeten és a XVII. kerületben van még ennyire szomorú helyzet. Én azt hiszem, elvtársak, ha ezt a határozatot megpróbáljuk konkrétabbá tenni, és úgy fogunk hozzá, hogy nem tűrünk gáncsoskodást a határozat végrehajtása során - mert erre számítani nem lehet, hiszen az ellenség és a kispolgárság nagyon jól meg fogja érteni, hogyha mi ezt a határozatot jól végrehajtjuk, akkor az azt jelenti, hogy a munkásoknál nagyon sok energiát szabadítunk fel -, akkor nagyon komolyan megnő a bizalom a Központi Bizottság iránt, és ebben az esetben elvtársak, sokkal határozottabb lépésekkel tudnánk előre menni. 583