A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

MAROSÁN GYÖRGY elvtárs: Kivan még hozzászólni valaki? Tessék Török elvtárs! TÖRÖK ISTVÁN elvtárs: Én két kérdést szeretnék feltenni. Az egyik, amit nem látok világosan, az írók büntetésével kapcsolatos politika. A Központi Bizottságnak a kidolgozott irányelve és határozata az, hogy ezeket az írókat, ugyanúgy, mint minden más állampolgárt, megbüntetjük, vétkességének [sic!] súlya szerint. Én akkor úgy gondoltam, hogy ez a büntetési idő kitöltésére is vonatkozik. Most azt nem tudom, hogy ez a két személlyel kapcsolatosjavaslat, a Zelk meg a Varga Domokos, mondjuk egy kivétel az ő emberi, családi szempontjaikat humánusan figyelembe véve, hogy ez azt jelenti-e, hogy a Politikai Bizottság felül kívánja vizsgálni a Központi Bizottságnak az irányvonalát az írókat illetően? A másik kérdésem pedig az, hogy kb. két héttel ezelőtt a Központi Bizottság tagjai kaptak egy bizalmas tájékoztatást a választásokkal kapcsolatosan. A PTO adta ki. Ebben azt olvashattuk, hogy illetékes pártszervezetek egy-két tanácselnök személyére nézve változásokat javasoltak. így a Budapesti Pártbizottság is, a jelentés szerint, a Fővárosi Tanács elnökének a személyében változást javasol. Nekem az volna a kérdésem, nem tudom idetartozik, neme, hogy mi ennek az oka? Pongrácz

53 elvtárs, úgy tudom, tíz éve tölti be ezt a funkciót, mint a Fővárosi Tanácsnak az elnöke. A tájékoztató szerint most az ő leváltására, vagy áthelyezésére, vagy nem tudom én mire kerül sor, és másképp lesz ez a kérdés megoldva? MAROSÁN GYÖRGY elvtárs: Ki kíván ehhez hozzászólni? Tessék, Fodor Gyula elvtárs! FODOR GYULA elvtársrTisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! Én szeptember elején Moszkvában voltam. És az első ember akivel találkoztam, mikor beléptem a szállóba, Kovács István elvtárs volt. Feltűnt nekem az, hogy még be se mentem a szállóba, már a szálló előtt találkozunk. Kért, hogy szeretne velem nagyon beszélni. Tekintettel arra, hogy ennek a beszélgetésnek az iránya azt mutatta, amit Kádár elvtárs is mondott, ezért gondoltam, hogy jó lesz, ha én magam is hozzászólok. Kovács István elvtárs egyik este eljött, és a küldöttség összes tagja előtt beszélgettünk. Ott ő elmondta, hogy már másképpen látja a helyzetet, proletárdiktatúra van, van párt, építjük a szocializmust. Egy kérdés azonban neki nagyon fáj. 29 éve pártmunkás, most miért nem lehet az, miért rosszabb ő mint a többiek, ezt nem érti. Erre én megmagyaráztam, hogy én négy olyan taggyűlésen részt vettem, ahol az ő ügyüket tárgyalták, s hogy bizony nekünk védeni kellett a pártnak azt az álláspontját, hogy ők hazajöhessenek. Voltak olyan párttagok, nem is fiatalok, akiknek az volt a véleményük, hogy ezek rosszabbak, mint a disszidáltak, a kiszököttek. Magyaráztam, hogy ne hidd, hogy tárt karokkal várnak idehaza téged, és nekem az a véleményem, hogy a párt álláspontja becsületes ebben a kérdésben, mert azt mondtuk, hogy a fasiszták ellen megvédünk benneteket, de a kommunisták ellen, azoknak a kritikája ellen nem, azoknak az elvesztett bizalmát nektek kell visszaszerezni. Jó két óra hosszat beszélgettünk ott öten, s végül mikor kimentünk, kikísértem a liftig, akkor azt mondta, hogy furcsának tartja, hogy mi eddig há563