A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)
rom idegen ember előtt tárgyaltunk, és nem így szeretett volna beszélgetni. Mondtam, hogy mind a három ember párttag, úgy mint én, ha nem is olyan régi, csak 45-ös párttagok, és hogy nem is akartam alkalmat adni, hogy másképpen beszéljünk. Van neki egy bátyja, akit Rozsnyai Rudolfnak hívnak. Ez mindjár jelentkezett, mikor hazajöttem, hogy nem tudom-e, milyen állásba kerül a bátyja? Mondtam, hogy én nem tudom, biztos, hogy a párt döntött. Hogy milyen állásba, azt ne tudom, de azóta hallottam, hogy elhelyezkedett. Nekem az a véleményem erről az egész kérdésről, és ezzel kapcsolatban arról, hogy amit a Cservenka elvtársnő mondott a II. kerületről, hogy az fészke ezeknek az embereknek. Ott az ellenforradalom leverése után elég sok baj volt, egyrészt azokkal a miniszterekkel, akik nyugdíjba mentek és nem voltak elhelyezkedve, az Altomáré 54 , Szíjártó 55 , Szobek 56 - ez a rész mind ahhoz a körzethez tartozik -, Révai Dezső 57 , akinek szintén ilyen problémái voltak. Én magam is próbáltam segíteni, hogy az elhelyezkedést abbahagyja, és a Réti is ott volt. Horváth Mártonnak a felesége, aki a párttagságát kérte stb. [sic!]. Szóval látszott az, hogy ezek felszólalásaikban szépen a párt irányvonalában állnak, de egyéni beszélgetéseik, azok mindig a sérelem körül szóltak. Ezek a sérelmek már orvosolva lettek, de azért még mindig bennük fészkelt ez a kérdés. Tegnap egy jelölőgyűlés előkészítése során beszélgettem Rétivel. Hát az is tele van ilyen fájdalommal, és azt hiszi, hogyjelentős igazságtalanság történt. Nekem is az a véleményem, hogy bizonyos értelemben meg kell akadályozni azt, hogy ezek a tekintélynek számító emberek, mint Réti is, meg a többiek... [sic!] Jó volna valamilyen módon tisztázni ezekkel, hogy annak az elnéző politikának, amely az ellenforradalom előtt mutatkozott meg, vége van, és hogyha 30 éves múltja van, akkor annál inkább sokkal súlyosabban esik latba a magatartása, mintha most iratkozott volna be. Ezeket az embereket valamiképpen jó volna összeszedni, és megmagyarázni nekik, hogy hogy néz ki most ez a kérdés, és hogy a párt könyörtelenül megakadályoz minden olyasmit, ami mondjuk ezen a vonalon ártalmas. Én attól tartok, hogy ezek az emberek éppen a sirámaikon keresztül összeverődnek, és bizony számolni kell azzal, hogy ebből harc keletkezik. Ami nem volna baj, ha úgy kezdődne, hogy tudunk róla, akkor bizonyos mértékig vissza tudjuk fogni. De ha nem tudunk róla, mögöttünk bomlasztanak, akkor a harc ellene sokkal kellemetlenebb és nehezebb lesz. Nekünk éppen elég dolgunk van a párt befolyásának kiterjesztésével, éppen elég dolgunk van a munkásosztály megnyerésével, és ha ezek az emberek nem értik ezt meg, akkor százéves múlt se menti őket meg attól, hogy a párton belül nem fogjuk megtűrni ezt a cselekedetet. MAROSÁN GYÖRGY elvtárs: Ki kíván még hozzászólni? Nincs több hozzászólás? Tessék Kádár elvtárs válaszolni. KÁDÁR JÁNOS elvtárs válasza: Szünet előttről maradt ez a francia kérdés. Azt hiszem erre bővebben kitérnünk nem szükséges. Franciaországban a népszavazás 58 eredménye a jobboldal győzelme. Akárhogy magyarázzuk, festjük jobbra, balra, ez jön ki. Itt jobboldali hullám van, ami nyilvánvalóan a választáson is mutatkozik. Nem hiszem, hogy katasztrofális felszámolása kö564
