A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

jelentkezik az ideológiai és a kulturális munka területén és a gazdasági irányítás, ellenőrzés területén. Gyenge az irányítás a párt részéről és nem eléggé használjuk fel. Ezért van néhány olyan kérdés, amivel foglalkozni kívánunk a közeljövőben. Feltétlenül el kell indítani az elméleti munkaközösségek rendes, normális munkáját. Ez egy olyan természetű munka, amit a PB és a Titkárság nem képes saját erejéből elvégezni. Minden fontos területen vannak olyan erők, akiket össze kell fogni, és megfelelően tudnak majd dolgozni, egyes kérdéseket alapos tanulmányozás után, tézisek formájában, az illetékes szervek elé terjesztik, ahol meg fogjuk tárgyalni. Feltétlenül foglalkozni kell a kádermunka hiányosságainak és megszervezésének a kidolgozásával a jelen követelményei szerint. Az elvtársak tudják, hogy a pártközpontban van egy káderosztály. Ott is meg kell vizsgálni, hogy hogyan hangolják össze munkájukat a többi osztályokkal, vagy egyáltalán kell-e Káderosztály, mivel a Káderosztály munkájában sok mechanikus vonás van. Az osztályok elkészítik a javaslataikat, és 5 perccel az ülés kezdése előtt terjesztik elő, de előbb még a Káderosztállyal is alá kell íratni. Foglalkoznunk kell a pártmunka stílusának a kérdésével is. Miről van szó, elvtársak? A tömegek kapcsolatának kérdésével sokat foglalkozunk. Állítom, hogy nem rossz a helyzet ilyen tekintetben. Van ennek sok része, itt van például a pártapparátus kérdése. Egy bizonyos szinten meghatározzuk a létszámot: a réginek a 40-50%-át, de azzal, hogy mi ezt meghatároztuk, az apparátus munkájának a kérdése még nincs megoldva. Ha a munka stílusában nem érünk el változást, akkor még a 100%-os létszám sem oldja meg a problémákat. Hogyan kell a pártmunka stílusán változtatni? Ez elsősorban nem az apparátus kérdése, hanem elsősorban a párt, a kormány tömegek közötti politikai kapcsolata és azon belül a megrögzött szektás vonásaiknak a leküzdése. Ezzel a kérdéssel okvetlenül kell foglalkoznunk. Azzal nincs megoldva, hogy beszélünk a párt és a tömegek kapcsolatáról, járunk az emberek között, és az apparátust levágjuk 55%-kal. Egyébként hasonló panasz van tanács-vonalon, mert az alsóbb tanácsok helyszíni munkája teljesen komolytalanná vált a lészám lecsökkentésével. A helyzet most az, hogy egy előadó végzi kettőnek a munkáját. A fennálló munkastílus következtében még egyszer annyi ügyfél jut rá, ezért nem tud rendesen foglalkozni velük. Nem akarom ismételni, lehet mondani, hogy elsőrendű feladat, hogy gazdasági téren a párt irányítása, a párt ellenőrzése realizálódjék, valósággá legyen. A pártszervezetek munkájukban nem foglalkoznak gazdasági kérdésekkel, bár az utóbbi időben, a pártértekezlet óta igen jelentős fejlődés mutatkozik. A KISZ munkájában is látni egészséges vonásokat, de a mi gazdasági munkánk, ami a párt irányítását és ellenőrzését illeti - megint a központnál kezdve -, nem sokat javult. Azt lehet mondani, hogy a témákat szűkíteni kell ahhoz képest, ahogyan régebben foglalkoztak a gazdasági kérdésekkel, de azzal a kevéssel, amivel foglalkoznak, elmélyülten foglalkozzanak, és az ellenőrzés színvonala is változzon. A minisztériumok jobban dolgoznak, mint régebben, de a miniszter elvtársaknál a szakmai szempont legalább olyan erősen érvényesül, mint az elvi szempont. Én ismerek olyan elvtársat, aki elsősorban erzsébeti és azután kommunista. Vannak olyan miniszterek, akik elsősorban miniszterek és azután kommunisták. Van a pártnak arra való választott szerve, meg appará55