A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

A jelölés néhány kérdéséről szeretnék beszélni. A központi szervek általában a központi kérdéssel, a képviselő-jelöléssel foglalkoznak, és részben a középfokú tanácsok elnökeinek a kérdésével. Itt is bizonyos szempontok jelentkeztek, amelyre most még egyszer szeretnék utalni, hogy sikerült ezeket realizálni. A jelölésekben, azt hiszem, a párt álláspontja holnap lesz még az utolsó megvizsgálandó kérdés véglegesen leszögezve [sic!]. A párt álláspontja. Ebben a pártálláspontban benne foglaltatik az is, hogy ha még a közvetlen jelölésnél, a Népfront szervnél valamilyen megvizsgálandó érdemleges kérdés merül fel, kötelesek megvizsgálni. Ez a Népfront-politikához tartozik, mert ha mi elhatározzuk, hogy ez a jelölésünk, és életre-halálra kitartunk mellette, akkor minek kell nekünk a Népfront. Ha felmerül, de a párt álláspontja általában világos. Ebből valami olyasmi alakult ki a képviselőknél, hogy növekszik a képviselők száma a lakosság növekedéséből. Itt egyébként megjegyzem, kellene már végre egy pici taktikai érzéknek lenni minden területen. Például: elvégzik az összeírást. Az első, másnap írják: 6498000 választó van. Hová sietnek? Hát ez egy olyan érdekes dolog, mondtak ezzel valamit? Mit mondtunk ezzel mi a közvéleménynek? És mondják, nem jobb azt megjelölni, hogy mennyi választó van akkor, amikor közöljük a választási eredményt? Hogy választásra jogosult ennyi, leszavazott annyi, így szavazott ennyi. Minden kormány így tesz, amelynek egy csepp esze van. Minek rohanunk mi ilyen szenzáció után? Azt hiszem értik, hogy én nem félek tőle, de hogy nincs taktikai érzék, attól félek. Az isten tudja, hogy ebben az összeírásban hány jelenleg Kanadában élő ember van. Olyan pontos már a mi apparátusunk, hogy mi minden teremtett lélekről tudjuk, hogy hol van, jogosult, nem jogosult? Kicsit több taktikai érzék kell, mert azért ez a választás ez harc, ugyanolyan harc, mint amilyen volt tavaly is. Az, hogy szavazni vagy nem szavazni, ez a harc központi kérdése. És itt még kell dolgozni. Na jó. Tehát 298 képviselő volt, és most lesz kb. 336, vagy 338. Azért mondom, hogy kb., mert az volt a véleményünk, hogyha kéthárom képviselővel célszerű bővíteni a listát, akkor abba az irányba menjünk a lehetőség határán belül, hogy több képviselő legyen, mint kevesebb. Kicsi a magyar parlament, hát mi az a 330 vagy 340 fő. Es azt senki sem fogja mondani, hogy miért van 330 képviselő, inkább egy kicsit bővítünk. A statisztika egy kicsit csalóka.Tudniillik minden döntő kategória növekszik, maguk az abszolút számok növekszenek. Munkás több van, paraszt több van, de a statisztika természetesen mást is megmutat. így néz ki: párttag volt 73%, most lesz 81%. Tehát növekszik a párttagok száma. Ez a mi vonalunk, hogy az Országgyűlésben erősítsünk. Ugyanakkor, mivel az abszolút szám növekszik, ez nem jelenti azt, hogy nekünk ki kellett hagyni érdemes pártonkívülit azért, hogy párttagot nyomjunk be. Ilyesmi nincs. Munkás volt 45%, most 49% van a mi jelölésünk között. Ez is megfelel a politikánknak. Dolgozó paraszt, illetve földmunkás volt 29%, most lesz 25%. Ez nem egy nagyon egészséges és nem egy nagyon jó dolog. De mivel ez pontosan megfelel a munkásnövekedésnek, a munkásarány növekszik vagy 4%-kal, az se baj, hajó [sic!]. A nőknél volt 18,5%, most sikerült 18%-ot elérni. Tehát fél százalékkal kevesebb. Abszolút számban a nőképviselők szintén növekszenek, de ez az arány nem valami híres. Na most a listavezetők: úgy állapodtunk meg itt a Politikai Bizottság döntése szerint,hogy a 20, illetve 21 553