A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

náriusai nem ítélik meg egyöntetűen ezt a kérdést. Nem olyan értelemben, hogy a KB-t nem támogatják, vagy nem helyeselnék a határozatot, de lehet olyasmit tapasztalni, hogy néhány elvtárs - olaszoknál, németeknél, másutt valahogy úgy van ezzel az egész Rákosi kérdéssel, hogy mi most helyes taktikát alkalmazunk, hogy egyelőre lemondunk ennek a nagyszerű forradalmárnak az aktív segítségéről - ezt senki sem mondta, de így lehetne megfogalmazni -, de csak taktikai lépésnek tartják, és azt hiszem, az ilyesfajta illúziókat el kell oszlatni. Annak ellenére, hogy a nemzetközi munkásmozgalom vezetőinek 95 százaléka a legnagyobb mértékben elítéli, haraggal beszél róla stb., nekünk nincs okunk rá, hogy hagyjunk, vagy az olaszoknál, vagy itt, vagy ott egykét felelős embert illúziókban ringatózni ebben a Rákosi-kérdésben. Még a kongresszus előtt tisztázzuk ezt a dolgot, mert lehet, hogy a kongresszuson nem kell beszélni olyan dologról, amit itt azért hasznos lesz talán tájékoztatásként közölni. A csoportokkal végezve, egy más természetű kérdést szeretnék megemlíteni tájékoztatásként. Volt a közelmúltban egy ügy, nem világrengető ügy, de olyan, amely a pártegységet érinti, és azt hiszem, helyes ha a KB tagjai tudnak róla. Aztán ez az ügy, miközben kimúlt, fialt egy másik ügyet, ami még létezik, úgyhogy ezért beszélek róla. Az első a Munkásmozgalmi Intézetet érinti. A dolog érdemi része a következő: valamikor a múlt év novemberében a Titkárság hozott egy határozatot, hogy nem tudom miféle kutatómunka megkönnyítésére, vagy tájékozódás, vagy tanulás céljából mintegy 3000 párt és állami funkcionárius számára kell egy kiadványt készíteni az ellenforradalmi felkelés napjainak dokumentumaiból. Volt egy ilyen határozat a múlt év novemberében. Azt hiszem már el is felejtette a PB, nem mint testület, hanem az egyes tagok, hogy ilyen volt, én meg nem is tudtam róla, nem is voltam itthon, csak most készen volt egy kiadvány a nyomdában, ami ennek az időnek a dokumentumaiból áll, ez tény, hogy abból áll. Közvetlen a Fehér Könyv kiadása után lenne esedékes ennek a megjelenése. Én úgy szereztem róla tudomást, hogy ide telefonáltak a Titkárságra, hogy valamiféle beszédem publikálásába egyezzek bele. Aztán voltak vizsgálatok és kiderült, hogy nyomdában van egy ilyen kiadvány. A kiadvány érdekessége az, hogy olyan beszédeket tartalmaz - kettőt kell itt megemlítenem - először Nagy Imrétől, másodszor tőlem, amit nem célszerű most publikálni. Miért? Nagy Imrének benne vannak olyan beszédei, amiket abban a periódusban tartott, amikor ő a pártot az orránál fogva vezette. Nagyon sok pozitív dologról van itt szó. Mi, kommunisták, proletárok, meg a proletárdiktatúrát kell megvédeni, meg mit tudom én, még mit kell csinálni, szóval ami a KB becsapására szolgált. Mert hogy jön az ki, hogy kiadjuk a Fehér Könyvet, bemutatva, hogy titkos tervei voltak már október előtt, és most pedig publikálunk mindenféle beszédet, ahol ő a szocializmus védelmezőjeként és a demokratizmus továbbfejlesztőjeként szerepel. Ez volt az egyik típusú beszéd. A másik, sajnos, az én beszédeimnek valamilyen csokra, amelyek ezekben a napokban születtek. Október 26-án, meg 28-án. Milyen beszédek ezek?

32 Akkor rendelkeztem én azzal a bizonyos teljhatalommal, amiről azt sem tudtam, hogy háromfős hadsereget jelent, vagy három ezret, vagy hol található az. Óriási nyomás volt, azt tudják az elvtársak. Voltak taktikai lépések, amiket nem egyedül határoztam el, az mindegy is, 549