A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

mert ő mint nagykövet, támogatta a pártvezetést és a kormányt is. Ennek a korábbi ténynek van fontossága abban, amit ő most ... [sic!] ugyanis a kollégájával, Szilágyi [Dezső]

31 elvtárssal beszélve, és ez nem magánközlésnek tekinthető, tett bizonyos észrevételt ezzel a moszkvai csoporttal kapcsolatban. Azt mondotta először, hogy az SZKP-nak egész története olyan, hogy ott nem lehet felmutatni egyetlen egy embert sem a valamikori vezetőkön belül, aki, miután eltávolították a vezetésből, fenntartás nélkül támogatta volna azt a vezetést, amely őt eltávolította. Az ő párttörténetük ilyen esetet nem tud. Ezt biztosan nem példabeszédként közölte, hanem azt mondta, reméli, hogy ebben a kérdésben a magyar párt vezetőinek illúziói nincsenek. Hát nekünk illúzióink nincsenek, mindenesetre érdekes, hogy ő ezt szükségesnek tartotta mondani, mert ezekről az emberekről neki egészen más véleménye volt korábban, sot még a múlt év tavaszán is, amikor - én nagyon jól tudom, mert beszéltem vele - elítélte nagyon Rákosi magatartását, de akkor szükségesnek tartotta megmondani nekem, hogy a legrendesebb az egész csoportból Kovács István. Ez volt a múlt év tavaszán. Lehet, hogy azóta újabb tapasztalatra tett szert, mert most azt mondotta, hogy véleménye szerint ebből a csoportból két ember az, akivel lesz komolyabb problémája a pártnak, ez Rákosi és Kovács István. Ez a véleménye. így mi bírói ítéletet hozni ennek a beszélgetésnek az alapján természetesen nem tudtunk. Dehát azért az elvtársak tudjanak róla, hogy ott ilyen véleményt közöltek velünk. Ezt ő arra alapítja, hogy ez a két ember nem a legkorrektebb eszközökkel, valahogy mindig azt szeretné, hogy ő rossz színben tüntesse fel a jelenlegi vezetést, vagy a vezetőket. Ők visszautasították természetesen, ezt csak tájékoztatásként közlöm. Ezekből a beszélgetésekből, amit különös lelkesedés nélkül, de döntően Fock elvtárs bonyolított le ezzel a moszkvai csoporttal, az derült ki, hogy a legtöbbjük józanul viselkedik. Tudomásul vették a döntést, az elhelyezést, a vonalra vonatkozóan is tesznek nyilatkozatokat, és egész jól rendben van. Eltér azonban Kovács István magatartása, aki kijelenti ugyan, hogy a vonallal egyetért, és soha semmit ő a párt egysége ellen tenni nem fog, ugyanakkor megjegyzi, hogy a személyére vonatkozó döntéseket nem tartja helyesnek, azt ami a két év alatt született, mert tulajdonképpen, ha ő itthon maradt volna akkor, amikor mi elküldtük, hát ugyanúgy lehetne vezető, mint bárki más, aki itt ma vezető. Valami ilyesmi véleménye van, szerintem ez a vélemény neki káros és rossz őrá nézve. A párt ebbe nem fog belehalni, de azért figyelemre kötelez bennünket ez az egész kérdés. Nekem az a véleményem változatlanul, és azonkívül a PB is fenntartja a véleményét, a KB is, hogy nekünk mindent meg kell tenni annak a megkönnyítésére, hogy ezek az emberek az egyenes útra visszatalálhassanak, és ugyanakkor mindent meg kell tenni a pártegység védelmében, és ha egyiknek eszébe jutna ezt támadni, akkor szentimentalizmus nélkül eljárunk vele szemben. Ezt közölni is fogjuk mindegyikkel. Felmerült a gondolat, határozat még nincs, hogy a Rákosi-kérdésben lehetséges, hogy a jövő év folyamán kell valamiféle tájékoztató levelet írnunk a testvérpártok központi bizottságaihoz, mert az a tapasztalat, hogy ő igyekszik mindenféle zűrös kontaktusokat teremteni. Pl. a közelmúltban felutazott Moszkvába, mikor ott sok testvérpárt emberei jártak, hogy találkozzon velük, meg ott politizálgasson, és az a tapasztalat, hogy sok testvérpárt funkcio548