A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

azon szándékunk megvalósítását, hogy a magyar népgazdaság szerkezetét, ha hosszabb idő alatt is, de Magyarország adottságainak megfelelően fejlesszük. Az általunk szállított cikkek összetétele most fokozottabb mértékben kisebb nyersanyag- és nagyobb munkaigényes cikkekben történik, továbbá olyan iparágakban, amelyek művelésére véleményünk szerint a magyar népgazdaság megfelelő adottságokkal rendelkezik: műszergyártás, Diesel- és más hasonló cikkek, amelyekről a gazdasági tervekben többször is volt szó. Ugyancsak fontos az is, hogy a Magyarország által szállítandó árukon belül az áruknak több mint a fele a magyar gépipar termékeiből fog összetevődni, tehát a gépipar fejlődésének ez egy igen biztató perspektívája. Az áruszállításokon belül is különböző nehézségek jelentkeztek, olyanok, amelyek a mi számunkra kisebb vagy nagyobb problémát jelentenek. A legfontosabb ezek közül az, hogy a Szovjetunió kormánya a magyar hajók megrendelését hosszú időre biztosítani nem tudja. Tehát ezek évről évre csökkenni fognak, és a jelzett időszakban, 1961-65 között olyan helyzet áll elő, hogy a jelenlegi magyar hajóépítő kapacitásnak körülbelül a fele nem lesz leterhelve. Ennek az oka nem az, hogy a Magyarország által szállított hajók minőségben nem felelnek meg a Szovjetuniónak, mert ezek minőségben nekik megfelelőek és jók, de maga a hajó nagysága, 1100-1500 tonnás folyamtengerjáró hajó a tengeri szállításra már nem gazdaságos. Most már az államok [sic!] - mondjuk tízezer tonnánál kezdődik az a hajó, amelyet tengeri szállítás céljára vásárolnak. Azt hiszem, ez a kérdés a mi szakembereink számára nem új, mert hiszen már egynéhány évvel korábban a szovjet kormány kijelentette, hogy örök időkig ezt nem tudják vásárolni Magyarországtól, egyszerűen azért, mert nem gazdaságos a Szovjetunió számára. Én azt hiszem, hogy még ezeknek a folyami célokra rendelt hajóknak is az az igazi történetük, hogy bár a Szovjetunió hajóépítési kapacitása nem volt leterhelve, ennek ellenére Magyarországtól is rendeltek hajót, hogy ilyen módon is segítséget nyújtsanak a Magyar Népköztársaságnak. Itt már radikális változtatásra lesz szükség, valószínűleg arra lesz szükség, hogy az egyik hajógyárat a két nagy közül más termelésre kell átállítani. Ez persze nem gyerekjáték, és gazdasági nehézségekkel fog járni. Itt egyébként kívánatos, hogy ezzel a kérdéssel mi most ne rohangáljunk összevissza az emberek között, amíg a perspektívát világosan nem tudjuk megmondni, és célszerű, hogy a Központi Bizottság és a kormány maga foglalkozzon ezzel a kérdései, és ne népgyűlésekre vigyük ki. Ugyanis majd valami értelmes megoldást itt is ki lehet dolgozni. Többek között a szovjet elvtársak felajánlották, hogy ők külön egy bizottságot fognak küldeni Magyarországra azzal a céllal, vizsgálják meg, hogy azt a magyar hajógyárat, amely hajót nem tud termelni, a továbbiakban milyen árutermelésre állítsák át, lehetőleg olyan áru termelésére, amire a Szovjetunió majd rendelést tud adni. Ilyen természetű nehézségek jelentkeznek. Itt egyébként szeretnék még egy megjegyzést tenni ezzel a hajóval kapcsolatban. A magyar népgazdaság sok vonatkozásban, legalábbis egyes részeiben kicsit ilyen melegházi körülmények között tenyésszük, [sic!] és nem kis részben ez az oka annak, hogy a korszerű termelés tekintetében a magyar ipar bizonyos területen el van maradva. Az ezen való változtatás, mint óhaj, rendszerint mindig fennáll, hogy korszerűsítsünk stb., de a dolog úgy áll, elvtársak, hogy ameddig korszerűsítés nélkül is van vevőnk, számunkra 327