A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

a fúróberendezések szállításához a szovjet kormány 30 millió rubel hitelt nyújt 5 évi időtartamra, évi 2% kamattal. Ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy a szovjet elvtársak véleménye szerint Magyarország természeti kincsei között sokkal nagyobb mennyiségű olajnak és gáznak kell lenni, mint amit eddig a mi kutatásaink megállapítottak. Ezzel kapcsolatban a mi küldöttségünk felvetette, hogy ilyesfajta feltételezés nálunk is van, azonban sajnos műszaki és anyagi akadályok miatt a kutatást nem tudjuk bővíteni. Ez már itt, az áprilisi megbeszéléseken szóba került, és a szovjet elvtársak, miután hazautaztak, elhatározták, hogy itt is konkrét segítséget fognak nyújtani. Más természetű segítséget is nyújt a Szovjetunió. A szovjet elvtársak ismerik Magyarország energiaellátottságának á gyenge oldalait, és ezért segítséget nyújtanak olyan formában is, hogy villanyenergiát fognak Magyarországra szállítani, a terv szerint 1962-től évi 200 milló kilowattot. Ehhez egy vezetéket kell majd építeni a Kárpátokon keresztül. Azonkívül még segítséget nyújtanak egy sor ilyen kisebb speciális, de önmagában igen fontos gazdasági feladat megoldásában, amit én itt most nem akarok részletezni. Ami az áruszállításokat illeti: a Szovjetunió oldaláról a szállítás 1961-ben 805 millió rubel értéket fog kitenni, 1965-ben 823 millió rubel értéket, de a közbeneső [sic!] években lesz olyan időszak, amikor az ő szállításuk sokkal magasabb lesz, mint az utolsó évé. Ami a magyar kivitelt illeti a Szovjetunió irányában: 1961-ben 762 millió rubel értékű exportunk lesz a Szovjetunióba, 1965-ben pedig 975 millió rubel értékben szállítunk. Mint látják az elvtársak, az utolsó évnél a szovjet szállítás Magyarországnak kb. 150 millió rubellel alacsonyabb, mint a magyar szállítás a Szovjetuniónak. Ez annak következtében alakul így, mert hiteleinket magyar áruk szállításával fogjuk törleszteni. Ami a behozatalokat illeti: teljesen általánosítva és sommázva számunkra talán a legdöntőbb az, hogy az általunk elképzelt 5 éves terv döntő fontosságú nyersanyagainak a szállítása a tárgyalások eredményeképpen biztosítva van. Tehát az összes alapvető nyersanyagokban, továbbá olyan dolgokban, mint például olaj és más létfontosságú nyersanyagok, vagy energia, úgy mondhatjuk, hogy kívánságaink, igényeink többsége teljesítést nyert, és ez az anyagszállítás alapjában véve az 5 éves terv anyagi fedezetét megoldja. Vannak bizonyos nyersanyagok, nagyon fontos nyersanyagok, amelyben a küldöttségünk által előterjesztett igény kielégítést nem nyert. Ilyen nagyon fontos nyersanyag például a nikkel és a réz. A tárgyalás során kitűnt, hogy a Szovjetunió nekünk ezt a kért mennyiségben biztosítani nem tudja. Ha jól emlékszem, arról van szó, hogy a mi kívánságainkat körülbelül 2

/z részben tudták csak figyelembe venni, és l

/a nincs fedezve. Ennek, hogy ilyen különleges nyersanyagokban nem tudnak szállítani, nyilván megvannak az okai. Valamiféle kisegítő megoldás szóba került a tárgyalásoknál, mégpedig olyan formában, hogy a Szovjetunióban is komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy a nikkelt és a rezet mással pótolják, és amennyiben ilyen megoldásokat ők már alkalmaznak, vagy közben ki fognak dolgozni, azt a magyar népgazdaság rendelkezésére bocsátják. Ami a kivitelünket illeti: számunkra döntő az, hogy a magyar népgazdaság, Magyarország szállításai a Szovjetuniónak általában csupa olyan áruban történik, ami a magyar népgazdaság számára kedvező. A nyersanyagbehozatal, s a magyar áruszállítások olyan cikkekből tevődnek össze, amelyek elősegítik 326