A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

a lelkesedést, ami jellemzi odalent a mi munkánkat. Ez vonatkozik Dögei elvtársékra is. Én hozzátenném, Dögei elvtárs, hogy valamikor az ellenforradalom előtt, amikor tényleg volt egy csomó elvtelen szervezés, és csináltunk sok mindent a szövetkezeti mozgalom területén, minden héten voltak a Minisztériumból lent, a Földművelésügyi Minisztériumból. Most össze tudnám számolni a két kezemen, hogy a másfél év alatt hányszor voltak lent. Pedig kellene segítség odalent, kellene a lelkesítés odalent - Dögei elvtárs volt lent, még a kezdet kezdetén, azóta nem volt még a megyében -, úgyhogy mi szeretnénk azt, hogy részt vennének az elvtársak odalent a községben, [sic!] emberekkel beszélgessenek, hogy az a lelkesedés, ami jellemző ma a községre, az ragadjon felfelé is egy kicsit, egy kis lelkesedést lehessen felvinni. Úgy gondolom, hogy ebben is lehetne tenni valamit, és itt kellene az, aminek szintén hangot kellene adni a határozatban, az egy nyelven való beszélgetést az ország egész területén, ebben a kérdésben. Nem elegendő, és én hozzáteszem, hogy mi egyoldalúan visszük ezt a munkát. Mi beszélünk erről a faluban, de feltehetném a kérdést, hogy vajon a Lenin Kohászati Művekben dolgozó munkásoknak érdeke-e a falu szocialista átszervezése, és tettünk-e mi már valamit ebben a kérdésben a Lenin Kohászati Művek dolgozóinál. Még nem. Úgy gondolom, hogy egyoldalúan haladunk egy kissé. Párhuzamosan kellene már azért is, mert rengeteg munkás dolgozik vidéken, a faluról, [sic!] akik hazamennek szombaton, vasárnap, nagyon komolyan tudnának segíteni, ha velük is megértetnénk e munkának a helyességét, és tudnának ők maguk is segíteni nekünk ebben a dologban. Azt is hozzáteszem, elvtársak, hogy nálunk ebben az évben beléptek két és fél ezren, és még van mindig mozgás, persze most már kezdődik a nyári munka, hozzátenném, igen komoly feladatkéntjelentkezik, hogy most megkezdjük az őszi nagy munkát. Tehát nem megállni mostan, ha most megállunk, akkor újra hozzá kell kezdeni, és elölről, nem folyamatosan. Én felvetnék itt egy kérdést. Úgy gondolom, hogy majd a Központi Bizottság is egyet fog velem érteni. Mi indokolatlanul nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy mi 10 éven keresztül az állam tartalék földjéből a középparasztságot tartsuk el. Most vizsgáljuk ezt a kérdést, elvtársak, találunk egy csomó községet, ahol a dolgozó parasztnak van 10 év óta saját földje, 4 hold, bérel hozzá 10 hold állami tartalékot, és mint középparaszt él a községben. A szövetkezeti mozgalomról hallani sem akar. Hát jól megy neki a dolga. Most országosan jelentkezik az, hogy lejárnak a kishaszonbérleti szerződések, és nekünk, amikor ma a szövetkezeteknek földet kell adni, mi hozzányúlunk ahhoz nagyon tervszerűen, hogy ezekkel az emberekkel fogunk beszélgetni a rendeletről, és olyan politikát akarunk kialakítani a falun, hogy ezek az emberek földdel együtt menjenek be ősszel a termelőszövetkezetbe. Úgy gondolom, ha ezt országos szinten megvizsgáljuk, ez jelentős területet jelent, és Dobi elvtárs is célzott ezekre az állami tartalék területekre a hozzászólásában, hogy ilyenek is vannak. Nekünk a nyári munkánk már hónapról hónapra be van ütemezve előre, hogy ezekkel az emberekkel hogyan fogunk foglalkozni. Azt akarjuk megoldani, hogy ebben a munkában a mi termelőszövetkezeteink tagsága legyen aktív. Ezek beszélgessenek el a dolgozó parasztokkal, mert eredményesebb lesz, mintha mi magunk fogunk oda kijárni, és úgy gondolom, ebben fo294