A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

látaival, és akkor rögtön rájövünk arra, hogy ez tömegével nem alkalmazható. Tehát megint csak ott van a nagy feladat a járáson, és ma a faluban dolgozó kommunista párttagokon. Ezért nekem az a véleményem, hogy a járási pártbizottságokon - talán nem az egész országban mindenütt, pl. ahol olyan könnyen élnek, mint Hevesben, hogy nyugodtan ülnek odabent, ott nem kell, de a Dunántúlon erősíteni kell. Nem kell sajnálni ezt a befektetést, mert ha ezt nem oldjuk meg, akkor odajuthatunk, hogy a mostani meglévő politikai kapacitás eleme, ami van a járásban, annyira felhasználódik, hogy a következő években az elvtársak ereje csökken, nem tudják magukat tovább képezni, felőrlődnek, elfáradnak, és ezt nekünk nem szabad engedni. CZINEGE LAJOS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Én a határozati javaslattal és a Fehér elvtárs referátumával egyetértek. Mindjárt hozzá szeretném tenni, hogy az egyik brigád nálunk dolgozott. Nekünk ebből annyi előnyünk származott, hogy a brigád nálunk végzett munkája után rögtön hozzáfogtunk. Bár közben vitatkoztunk egy kicsit a feltárt dolgokon, de mindazzal, amit felvetettek [sic!], hozzáfogtunk, és ha nem is teljes egészében, de a feltárt hibáknak egyjelentős részét kijavítottuk. Mi úgy értékeljük most, hogy az, hogy nálunk 2 és fél ezer tsz-tag lépett be január elsejétől, nem utolsósorban a brigád által végzett munka, illetve ennek nyomán kapott figyelmeztetés volt, amelynek a legpozitívabb eredménye az elzárkózás felszámolása volt, amelyik kétségkívül nem egyforma mértékben és nem minden tsz-tagnál, de azért a tsz-tagok igen jelentős részénél megvolt. El szeretnék mondani néhány dolgot, amit az utóbbi időben tapasztaltam, illetve tanulmányoztam. Nagyon izgatott az a kérdés, és ma is izgat, hogy mi az oka annak, hogy egy sor jó határozat, mint a tavalyi országos konferenciának a határozata, az agrártézisek, és általunk hozott, véleményem szerint a mi megyénkre vonatkozó helyes határozat nem jut le az emberek sűrűjébe. Elért egy bizonyos rétegig, falusi párttitkárok, népfront-aktivisták egy bizonyos csoportjához, ott azonban az esetek többségében megállt. Mi a tanulmányozott járások tapasztalatai alapján a következőképpen látjuk. Nem akarok én ebből országos tapasztalatokat levonni, így látjuk a mi megyénkben. Ahogy az ellenforradalom után és ma is nagyjából az a helyzet, hogy eltolódott a tömegek között végzett munkánk a nagy rendezvények irányába. A megyében az összes pozitívumok mellett is úgy kell értékelnünk, hogy a kisújszállási nagygyűlés a maga százezres tömegével, meg néhány ilyen kampány - november 7-e, békegyűlések -, ezeken a gyűléssorozatokon megmozgattunk 80-90 000 embert. A gyűléseknek a sajátossága azonban ismeretes, úgy néz ki, hogy egy ember beszél, és sok ember hallgat. Ilyen gyűléseken, meg kell mondani, nagy energia kellett az emberek beszállítására, a járási pártbizottság munkatársai ilyen gyűléskampányokon heteken keresztül sokszor bizony keveset alszanak. Mégis azt kell mondani, hogy ezek a gyűlések önmagukban nem alkalmasak arra, hogy ilyen határozatokat mint az agrártézis vagy más párthatározat bevigyen tartósan, és megértessen az emberek sűrűjében. Meg kell mondani, hogy mi magunk is hosszú hónapokig egy kicsit meg voltunk elégedve, de valahogy úgy értékeljük, hogy nálunk az emberek érdeklődése a párt agrárpolitikája irántjó, mi nagyjából kielégítjük ezt az igényt. 284