A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)
mégis szorosan, erősen összekapcsolódott, mert nem lehet a falusi pártszervezetek helyzetéről, állásáról, jövőjéről beszélni anélkül, hogy az száz szállal ne lenne összekötve a mezőgazdaság szocialista átszervezésének a kérdésével. Én szeretnék egy kicsit visszakanyarodni a falusi pártszervezetek helyzetéhez. Az a munka, amit a kiküldött brigádok végeztek, hatalmas munka volt, nagyon mélyen elemezte a falusi pártszervezetek helyzetét, és nagyon hasznos útmutatásokat adott. Ajelenlegi helyzet az, hogy a mi falusi pártszervezeteink - ezt minden felszólaló elmondta, elmondta Fehér elvtárs is — bizony gyengék. Sokkal gyengébbek, mint 1946-47-ben voltak. De ennek megvan a maga magyarázata. Akkor földet osztottunk, és a földet kellett megvédeni a nagyon élénken és nagyon erősen harcoló tőkés elemektől, akik a földet viszsza akarták venni. Falusi pártszervezeteinkben 50-60, sőt 80 tagú pártszervezetekben ott voltak a parasztok, védték a földet. Azóta a helyzet változott, most a szocialista átszervezés időszaka következik. Ezért a falusi pártszervezetek jelenlegi taglétszáma a parasztok soraiból csak olyan mértékben fog erősödni, amilyen mértékben a szocialista átszervezés folyik. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével együtt fognak erősödni a mi falusi pártszervezeteink. Az okokat, hogy most miért nem erősödnek egyéni parasztok soraival a pártszervezetek, azt elmondták itt az elvtársak. És akárhova megyünk, mindenütt megtaláljuk ezt a húzódást. Én szeretném a KB figyelmét és egyben a KB apparátus Párt- és Tömegszervezetek Osztályának a figyelmét is felhívni a járási pártbizottságok mai helyzetére. A járási pártbizottságok tartják ezeket a gyenge falusi pártszervezeteket, instruálják, viszik a politikai munkát a falusi pártszervezeteken keresztül, és a járási pártbizottságok - az én vidéki utamain [sic!] szerzett tapasztalataim alapján - bizony eléggé túlterheltek. A járási pártbizottságokban kitűnő munkatársak vannak. Hosszú esztendős pártszervezeti, szervezési gyakorlattal rendelkező politikai munkatársak, olyan munkatársak, akiket nekünk meg kell óvni, és nem szabad engedni, hogy túlterheltség következtében felőrlődjenek. Mi a helyzet jelenleg, elvtársak? Vannak nagy járások, főleg a Dunántúlon, Zala, Somogy, Baranya, Tolna megyékben, ahol egy-egy politikai munkatársra 6-8 falu jut a járási pártbizottságon. Most, hogy leültem, és néhány óráig elbeszélgettem Marcaliban a járási pártbizottságon dolgozó elvtársakkal, ott 8 falu jut egy munkatársra. Egy hatalmas feladat áll előttük, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, megindítása, továbbvivése, ez óriási munka. Ajárási pártbizottságok alig bírják ezt a terhet. Én bizony nem találkoztam olyan kényelmeskedő járási emberekkel, mint amit Úszta elvtárs említ, akik azt mondják, nem megyünk vasárnap, bizony mennek, sőt minden vasárnapra le vannak kötve. Ezek politikailag képzett emberek - de elmondják, ha a pártközpontból lemegy az ember elvtársi beszélgetés során - tele vannak aggodalommal, nem tudják magukat tovább képezni, nincs idejük, le fognak maradni, néhány év múlva meg fogják róluk állapítani, hogy alkalmatlanok már a munkára, és teli vannak ilyen aggodalommal. Elvtárs - azt mondja az egyik -, nem tudok a kezembe venni egy könyvet, mert én éjjel járok haza a falvakból. Erősíteni kell az én véleményem szerint ajárási pártbizottságokat, legalább ezeket, ahol ez a helyzet. Az erősítés nem valami óriási, amire gondolunk. Az én tapaszta282