A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

mindenki tudja, olyan esztendő volt, amikor az egyéni parasztok termelési kedve nagymértékben megnövekedett, azonkívül az egyéni parasztok, bár rétegenként különböző módon, igazán nem egyformán, de gazdaságukat stabilizálták, szilárdították, sőt fejlesztették. Úgy a bizonyos [sic!] erősebb középparaszti réteg nagyon tetemesen és komolyan erősítette a gazdaságát. Ennek az esztendőnek ilyen törvényszerű következménye volt, hogy bár ebben van egy általánosan hasznos dolog az összpolitikai helyzet szempontjából, az ország népgazdasága szempontjából, de ugyanakkor keletkezett ezen belül egy gát a szövetkezeti mozgalom ellen, mert mi mondjuk, hogy meg kell erősíteni az egyéni parasztok termelési kedvét, a kedv magával hozza, hogy jobban dolgozik, többet foglalkozik, ad-vesz, és erősödik gazdaságilag. Még azt is mondtuk, hogy a pénzét ne hányja el jobbra-balra, hanem invesztálja be a gazdasága fejlesztésébe. De ha a paraszt nálunk júniusban beinvesztál valamit, nem azzal a gondolattal invesztálja be, hogy szeptember 20-án belép a tsz-be. Ez is világos. Itt a funkcionáriusok egy részénél felmerült a következő kérdés. Látja a KB, tudja, hogy mi történik falun? Felmerült sok ember részéről, és elég jogos. Én azt hiszem, elvtársak, nekünk ebben is nyíltan színt kellene vallanunk, hogy mi történt itt, hogy értsék az emberek. És én még valami módon ebben a határozatban is utalnék egy kérdésre. A következőről van szó. Mégis [sic!] a KB, meg a kormány 1956 novemberében megindított egy bizonyos munkát és tevékenységet. Nekünk akkor fel volt adva a lecke a munkás-paraszt szövetség kérdésében, és teljesen világos volt már akkor a helyzet, hogy a munkásosztállyal, illetve a munkásosztály haladó álláspontját képviselő párttal a parasztság viszonya nem jó. Ez azért világos volt. Mégpedig két kérdésben: a begyűjtésben nem is magában a rendszerben volt ott a hiba, hanem ahogy az reálisan az életben jelentkezett. Ahogy azokkal a szerencsétlen árakkal, meg nem tudom én mivel, mert ha talán más árpolitika lett volna a begyűjtési rendszerben, nem a begyűjtési rendszer ellen fordult volna a parasztság. De ez adva volt, mint ellentét, mint elválasztófal, [sic!] A másik pedig, ami ennél súlyosabb, a szövetkezés. Hiába, az egyéni parasztság és a párt álláspontja nem állt egy síkban, szembenállt egymással. Ilyen körülmények között merült fel a Népköztársaság megvédésének a kérdése. Ez a kérdés volt akkor a mi Központi Bizottságunk előtt, erre kellett akkor válaszolni. Mert nincs Népköztársaság - és mondok valamit, elvtársak, akármilyen tankokkal nagyon nehéz lett volna a Népköztársaságot fenntartani -, ha a parasztság, mint osztály a burzsoázia tartalékaként lép fel a hatalomért folytatott harcban. Annyi tank a világon nincsen, hogy 3300 faluban tankkal fenn lehessen tartani a népi hatalmat. Nekünk ez a kérdés volt feladva, és milyen választ lehet erre adni? Hogyha én november 4-én azt mondom, hogy igenis szövetkezni kell, az állami készletet biztosítani kell stb., akkor gyengítem a fő kérdésben pozíciónkat. Viszont ha nincsen népi hatalom, akkor ki, vagy mikor fog itten termelőszövetkezettel foglalkozni? És nekünk egy bizonyos értelemben ezt kellett figyelembe vennünk, és azt kellett mondanunk, hogy most mi nem vitatkozhatunk a termelőszövetkezetért, és nem vitatkozhatunk a begyűjtési rendszerért, nekünk most a vitás kérdéseket ki kell kapcsolni, és elő kell venni azt, amiben a munkásosztály és a parasztság mint osztály egységes vagy egységes lehet, hogy népi hatalom vagy kapitaliz265