A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

mus. És ezért nekünk az egyéni parasztok felé olyan politikát kellett vinni. És ne gondolja senki, hogy butaságból csináltunk mi mindenféle intézkedést, meg rendeletet, ami az egyéni parasztnak kedvezett, és ideiglenesen, átmenetileg azt jelentette, hogy gátját képezte a szövetkezeti mozgalomnak. Ezt mi ne kenjük el, ezt kell tudni a mi párttagságunknak. És ebből ők is politikai tapasztalatra tesznek szert a mai helyzetben. Azt gondolom, hogy ez a politika helyes volt, mert a fő célt sikerült elérni, hogy a hatalomért folytatott harcban az egész parasztság a munkásosztály tartalékaként lépett fel és nem a burzsoázia tartalékaként, és lényegében ez döntötte el a hatalomért folytatott harcot. Hát azért nem vicc az a lenini tétel, hogy a proletárdiktatúra fő politikai bázisa a munkás-paraszt szövetség. Ha az van, akkor van proletárdiktatúra, ha az nincs, akkor nincs proletárdiktatúra. És ezt nekünk meg kell mondani. Miért? Azért, mert ez helyes volt, mert itt győztünk, és ezért nekünk nem azt kell ebbe a szövegbe írni, ami ide van írva, hogy „a párt erősítheti a munkás-paraszt szövetséget", hanem nekünk azt kell beleírni, hogy a párt alapjaiban helyreállította, elvi alapon, a népi hatalom alapján a munkás-paraszt szövetséget. És mi most arról beszélhetünk, hogy ezt fejlesztenünk és erősítenünk kell, mégpedig olyan viszonyok között, amikor jelentkeznek megint olyan kérdések is, amiben nincs azonos véleménye a pártnak és az egyénileg dolgozó parasztoknak. De én valamilyen módon ezt a politikai kérdést ebbe az okmányba belevenném, hogy értse a párt, hogy akkor az mitjelentett. Én azt gondolom, valahogy ide tartozik az is, hogy végső fokon az a politika, amely 1956 novemberében nem tűzte napirendjére rögtön a tszt-t, meg nem tudom, a központi készletek ilyen-olyan biztosítását, az a politika meg fogja hozni a gyümölcsét a termelőszövetkezeti mozgalomban is. Itt a Nyers elvtárs tíz évről beszélt - senki sem tudja, hogy hány évig fog ez tartani, senki, mert ez nem naptári terv. Könnyen lehet, ha mi jól dolgozunk, én most ajánlanék a mi funkcionáriusainknak állhatatos, módszeres munkát, ahol, ha kell, milliméterről milliméterre menjünk előre, de a türelmet ne veszítsük el. Mindennap menjünk valamit előre, amennyi reális, de a türelmet ne veszítsük el, és ne kapkodjunk. Ha mi ezt az alapvető erejét a munkás-paraszt szövetségnek tartjuk, és a parasztság bizalmát megőrizzük a pártnak, az egy nagyon-nagyon fontos tényező lesz magának a szövetkezeti mozgalomnak a továbbfejlesztésében. Azt mondják, hogy ki kell tapasztalni a parasztnak a szövetkezetet. Ez igaz. De hát azért ismerjük néhány országnak a szövetkezetesítését, ami a szemünk előtt ment végbe, a kínai, a bulgár [sic!], egyik sem 20 évig tapasztalja a szövetkezetet. Annak van egy bizonyos etapja, pl. a kínai fejlődésben döntő volt egyrészt [sic!] a speciális körülmények mellett az, hogy egy hajszállal, de már többet kaptak, ha összefogtak. Pl. mikor Nyers elvtárs beszélt, hogy 15 családos szövetkezetet dobjunk el, nekem eszembe jutott, hogy 3 évvel ezelőtt a kínaiak - náluk is volt ilyen hullámzás, szétesések is voltak - azt mondták, hogyha 5 paraszt család marad együtt egy szövetkezetben, de az tartalmazza a csíráját a fejlődésnek, és egy hajszállal többet ad annak az 5 családnak, mint mikor külön-külön voltak, az államnak és a pártnak kötelessége támogatni. Ha ez nem tartalmazza ezeket az elemeket, nem szabad támogatni, de ha tartalmazza, még a 6 családost is kell támogatni, és ha ez nem tartalmazza, akkor a 60 családost sem lehet támogat266