A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

geteg pénzünkbe kerül, ez a termelőszövetkezet az esetek nagyobbik részében aligha tud megszilárdulni, s rontja a termelőszövetkezetek átlagát. Erre nagyon vigyázzunk, és azt hiszem számszerű fejlesztés érdekében azért, hogy a közterület mégis nőjön, ilyen kicsiny, életképtelen termelőszövetkezet alakítását lehetőleg általában kerülnünk kellene. Lehet olyan eset, hogy szükséges megalakítani, de a parasztok nagyobb részét - több elvtárssal egyetértek, akik azt mondják - ma alapjában szinte megfosztjuk a termelési szövetkezés lehetőségétől. A parasztcsaládoknak 9%-a van bent a termelőszövetkezetekben és tszcs-kben, ha a családokat veszem, 4-5%-a van bent ilyen társulásokban, amelyek hát a kormány határozatának megfelelően működnek. Ezenkívül helyenként vadalakulások vannak, nem lényeges. Ez öszszesen 13%. A parasztoknak a 87%-a semmiben nincs benne. Termelőszövetkezetekkel tehát megyünk előre, nyilvánvalóan, és 2-3 év múlva x%-át el fogjuk érni, ez még nincs tisztázva, és nem is tudhatjuk előre, hogy hány százalék lesz. Remélhetőleg minél több, de x%-a a parasztoknak'még akkor is kívül lesz a termelőszövetkezeten. Hát mit csináljunk ezekkel? Hagyjuk egyénileg gazdálkodni addig, és megfosztjuk őket a szövetkezeti tapasztalatoktól? Azt hiszem, ez nem helyes. Le kell számolnunk [sic!], illetve vissza kell utasítanunk határozottan és tettekkel azt a nézetet, hogy ezek a társulások, vagy a termelőszövetkezeti csoport - mert a termelőszövetkezeti csoportról is van ilyen nézet - konzerválja az egyéni paraszti gazdaságot. Nem igaz, hogy konzerválja, ha a párt nem akarja konzerválni, ha a párt egy helyes politikát visz ezekkel szemben, akkor ezek nem konzerválnak. De tegyük fel, hogy konzerválnak valamennyire, a veszély fennáll, természetesen, de vajon az egyéni paraszti gazdaságnál nem áll fenn a veszély? Hát az csak jobban konzerválja saját magát, mint egy olyan szövetkezet, amelyik valóságos szövetkezeti munkát végez. A kormány itt megfelelő feltételeket állapított meg. Felül is vizsgáltuk, állami szervek és szövetkezeti szervek, ezeket a társulásokat, szakcsoportokat, és most arról számolhatunk be, hogy nemcsak hogy 300-zal növekedett a számuk, hanem a közös vagyonuk, közös tulajdonuk a kilencszeresére nőtt. Kilencszeresére ez alatt a periódus alatt, s ez egyre növekvőben van. Ezek olyan tulajdont hoznak létre az esetek jelentős részében, amit ma a termelőszövetkezetekben használni lehet, és ami az állam finanszírozási kötelezettségét csökkenti. Azt hiszem, hogy bátran ki kellene tűzni a határozati javaslatban, hogy a pártszervezeteink komolyan vegyék az agrártézisnek azt a programját, hogy ahol nem lehet termelőszövetkezetet alakítani ma még, ott széles körben alakítsunk alacsonyabb típusú szövetkezeteket. Elsősorban, ahol termelőszövetkezeti csoportot érdemes alakítani, ott nekünk szeptemberig el kellene végeznünk a termelőszövetkezeti csoport mai formájának a felülvizsgálatát egyrészt olyan irányban, hogy fokozottabb kollektív elemet tartalmazzon, a növénytermelésben valóságos kollektív gazdaságok legyenek ezek. Kínában ezt tapasztaltam, és ez volt a félszocialista kormány jellegzetessége, de nemcsak a kínai viszonyokról, hanem ez attól függetlenül nálunk is, [sic!] mintegy lehetséges ésszerű lépcsője a termelőszövetkezeti fejlesztésnek, felmerült már. Azt hiszem, hogy ebben már szeptemberben állást kell foglalni, addig ne változtassunk a párt agrárpolitikáján, a határozati javaslat egy szinte kicsit változtat, [sic!] mert ott az alacsonyabb fokú szövetkezetekről semmi nincs, az utolsó sort már leg263