A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

alább még 10 évig. Jelenleg pártunk agrártézisei az alapvető kérdésekben leszögezik az álláspontot, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése mellett vagyunk. Ennek nyomán én is úgy értékelem a helyzetet, hogy a végső célt illetően az érzelmi defenzívát sikerült felszámolni, és pártszervezeteink ma már ezekben a kérdésekben tisztán látnak. Eljutnak odáig, amit legutóbb láttam Verpelét községben, ahol Fehér elvtárssal együtt voltunk, hogy a párttitkár fel mert állni a parasztok előtt egy gyűlésen, és nyilatkozatot tett a termelőszövetkezeti kérdésekben. A nyilatkozat még nem volt jó, de az már pozitív volt, hogy nyilatkozatot mert tenni. Ezt így kell értékelni. De hogy nem volt jó a nyilatkozat, az viszont arra int bennünket, hogy széles taktikai kérdésekben, módszerbeli kérdésekben nem látnak világosan pártszervezeteink, és majd a szeptemberi ülésen a szövetkezetesítés programját illetően, azt hiszem, kell nekünk egy kicsit több és világosabb, a mai helyzetben már szükséges, konkrét útmutatást adni a pártszervezeteknek. Az agrártézisek ugyan leszögezik a fokozatosság elvét, számolni kell azonban azzal, elvtársak, hogy ez a fokozatosság elve, sőt az önkéntesség elve is nem kapcsolódik világosan kádereink, falusi kádereink nagy részénél a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének politikájához, nem tudják eléggé összhangba hozni, egy kicsit le van járatva, egy kicsit revizionizmust sejtenek mögötte, és nem is véletlenül, hiszen a fokozatosság elvét Magyarországon Nagy Imre lejáratta. Donáth Ferenc többek között jelentős szerepet játszott, bár csak értelmiségi körök vannak ezzel tisztában, de valahogy eljutott a mi pártszervezeteinkhez. S amikor erről hallanak, hogy fokozatosság, akkor egy kicsit borsódzik a hátuk a funkcionáriusoknak, és azt hiszik, hogy az a funkcionárius, aki erről beszél, az talán, mit tudom én, nem is akarja a végcélunkat, vagy időtlen időkig el akarja tolni a dolgot, és talán nem is ez a pártnak a vonala. Habár az agrártézisek ezt leszögezik, a jelentés is rámutat arra, hogy az agrártéziseket falun nem eléggé tudtuk még megismertetni. Azt hiszem, hogy erről kéne egy elvi színvonalú talán előadást [sic!] tartani a pártvezetőknek, világosabb útmutatást adni, hogy mi a revizionizmus a párt falusi politikájában. És azt hiszem, hazai viszonyaink között a revizionizmus abban jelentkezett, hogy egyrészt a végcélban nem szögezi le magát, nem fogadja el a mezőgazdasági termelőszövetkezetet, másrészt pedig időtlen időkig kitolja a szövetkezetesítést, harmadsorban pedig fölöslegesnek tartja a párt irányító szerepét. Azt hiszem meg kell nekünk világosan mondani, hogy lehet fokozatosságot alkalmazni a mezőgazdaságban, és szükséges is a fokozatosságot alkalmazni, úgy, hogy a revizionizmust kidobjuk a hajónkból, és mindhárom kérdésben világosan állást foglalunk. Úgyis, hogy tsz-t akarunk, úgy akarunk átmeneti formákat alakítani, hogy odajussunk el. Nem időtlen időkig akarjuk csinálni ezt, meghatározott idő alatt el lehet és el is fogunk jutni, és a pártszervezet szerepét is aláhúzzuk. Jelenleg tettekben az agrártéziseket nem hajtjuk még végre. Termelőszövetkezeteinknél van egy kis fejlődés, nem nagyarányú. Ennek a fejlődésnek, számszerű növekedésnek a zöme, véleményem szerint, jó irányú, az erős szövetkezetbe lépnek be újabb tagok. Nagyon jó ez. De nem mindenütt jó, vannak helyenként, községekben, ahol néhol kísért a régi gyakorlat. Egy-kettővel találkoztam, hogy 10-15 taggal összehoznak kis, életképtelen termelőszövetkezetet, amelyekkel mi magunk nyűglődünk, ren262