A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

ták a parasztasszonyokat a szövetkezés ügyéhez. Másutt, igen ötletesen, a tavaly kilépett és az idén belépett parasztasszonyokat hozták össze közös találkozóra. Ismét másutt a termelőszövetkezet asszonyai délutáni ötórai teára hívják meg a falubeli asszonyokat, és ennek során megismertetik őket a szövetkezet életével. Van, ahol az asszonyok a termelőszövetkezet vezetőségével mosógépet vásároltatnak közös használatra, másutt a földművesszövetkezetektől kölcsönöznek ki mosógépet, szövetkezetszerű használatra. Egyre több helyen van törekvés a parasztasszonyok körében arra, hogy a földművesszövetkezetek keretében pl. baromfitenyésztő szakcsoportot hívjanak létre. Mindez igen hasznos, mert ezek az egyszerűbb formák is segítenek abban, hogy a gyakorlati előnyök megmutatásával a parasztasszonyok körében szemléletbeli változás következzék be a szövetkezés irányában. A falusi nőtanácsokat, és a hozzájuk tartozó földművesszövetkezeti és termelőszövetkezeti nőbizottságokat támogatnunk kell teljes erővel a parasztasszonyok körében rájuk váró nagyon fontos nevelőmunka végzésében. Külön kell szólni a községi tanácsokról. Nem akarom megismételni a brigádjelentésben foglaltakat, egy dolgot azonban élesebben kell aláhúzni. Megyei és járási pártbizottságaink egybehangzó véleménye szerint legkevesebbjavulás a tanács munkájában tapasztalható a szövetkezeti kérdéssel való foglalkozás kérdésében. Annak ellenére, hogy a begyűjtés és egyéb, sok időt rabló adminisztratív eszköz megszűnésével a tanácselnökök idejének legalább 50 százaléka szabadult fel. Sem a határukban lévő termelőszövetkezetekkel nem foglalkoznak megfelelően, holott állami vonalon azok sorsáért személyükben ők a felelősek. Sem a szövetkezetfejlesztéssel nem foglalkoznak, amelyet igen sok helyen még mindig „népszerűtlen feladatnak tekintenek". Úgy fogják fel, hogyha a szövetkezetfejlesztéssel foglalkoznak, „elvesztik a parasztok előtt tekintélyüket". Másutt arra hivatkoznak, hogy azért nem foglalkoznak a tsz szervezéssel, mert az „erőszakot" jelent. Ismét másutt azzal érvelnek, hogy nem tudják - pedig nekik kellene legjobban tudniuk -, „hol a határ, ameddig elmehetnek az önkéntesség megsértése nélkül", ennélfogva inkább semmit sem csinálnak. Megítélésünk szerint e pillanatban az a helyzet, hogy a megalkuvás, az opportunizmus fő melegágya falun nagyon sok helyen a tanácsok hozzáállásában található. Ennek okát nem árt közelebbről megvizsgálnunk. Mezőgazdasági osztályunk a Párt- és Tömegszervezetek Osztályával együtt tervbe is vette, hogy rövidesen legalább két megyében - a télihez hasonló brigádmunkával - alapos felderítő munkát kell végeznünk, és ennek alapján a szükséges intézkedésekre a megfelő javaslatokat idejében megtegyük. Befejezésül szeretnék szólni a termelőszövetkezetekben folyó politikai harc és szövetkezeti agitáció egy-két időszerű feladatáról. A 3004. számú kormányhatározat nagy hatással van a termelőszövetkezeti parasztságra országszerte. Sok helyen úgy fogalmazzák meg: mióta szövetkezeti mozgalom van hazánkban, ilyen rendelet még nem volt. Azt is hozzáteszik: mert helyire teszi a termelőszövetkezet kérdését. Mint Hajdúban mondják: „mert lenini úton adja a kedvezményeket", vagyis akkor, ha háta mögött valóban termelés és árutermelés van, tehát ha a termelőszövetkezeti tagság előzetesen megfeszíti a saját erejét. És így is értik maguk a termelőszövetkezetek is a legtöbb helyen. 256