A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

De azért mégsem mindenütt. Es, őszintén szólva, nem is olyan egyszerű, hogy a tsz tagok és vezetők koponyájában, gondolkozásmódjában máról holnapra gyökeres változás következzék be, és a „mindent természetben kiosztani" törekvést kellő mértékben visszaszorítsák, és ezzel egyidejűleg erőteljesen megnöveljék az árutermelés arányát. Vannak megyék ma is, ahol - a 3004. sz. kormányrendelet után is - a tervezett munkaegység-részesedésben a természetbeni részesedés aránya még mindig nagyobb, mint a pénzbeli részesedés. Holott a nagyobb árutermelés, a fejlettebb pénzgazdálkodás az alapja a termelőszövetkezetek gyors megerősítésének és annak is, hogy a tagságnak rendszeresen, havonta pénzelőleget adhassanak. Ez pedig nagyon fontos előfeltétele annak, hogy a tagságnak „kitartása" legyen az újig, és annak is, hogy a fiatalok és asszonyok nagyobb számban lépjenek be a termelőszövetkezetbe, és vegyenek részt a közös munkában. Hogy e szemléletbeli változás a tagság gondolkodásában mihamarább bekövetkezzék: ez - a 3004. sz. MT határozat által bekapcsolt egy sor új gazdasági ösztönző mellett — elsősorban a termelőszövetkezetekben folytatandó szívós nevelőmunkán és politikai harcon múlik! Termelőszövetkezeteink tavalyi megerősödése - jelentős mértékben a 3004. kormányhatározat ösztönző hatására is - minden jel szerint tovább folytatódik. Az 1958. évre elkészített tervek szerint - a Magyar Nemzeti Bank összesített adatai alapján - az idén mintegy 12 százalékkal no a termelőszövetkezetek össztermelési értéke. Ez más szavakra lefordítva azt jelenti, hogy a termelőszövetkezetek nagyüzemi fölénye minden bizonnyal a tavalyinál is jobban kibontakozik. És ez lehetőséget ad számunkra, hogy e nagyobb, szélesebb körű fölényre támaszkodva, az önkéntes meggyőzés eszközeivel, az eddiginél bátrabban lépjünk előre a falu szövetkezetesítése útján, ott, ahol erre megvannak a feltételek. Az objektív feltételek, tehát elsősorban a kialakuló termelőszövetkezeti fölény mellett, legalább olyan jelentőségük van a szubjektív feltételeknek, illetve azok megteremtésének. Ezek közül a legfontosabbak: a termelőszövetkezeti, községi pártvezetés színvonalának megjavítása, továbbá az aktív szövetkezeti szervező és agitációs munka beindítása, fellendítése. Pártszervezeteink szövetkezeti agitációját ma még nagyon sok helyen bizonyos „érvszegénység" jellemzi. Pedig muníciónk van bőven: csak bátran agitálni kell vele, termelőszövetkezeteink elért eredményeivel. Bátran leplezzük le az ellenség szövetkezetellenes agitációját is, amely ugyancsak felélénkült az utóbbi időben. Főbb jelszavai mostanában ezek: „A szövetkezeti gazdálkodásra való áttérés csak az állam érdeke, de nem érdeke a parasztnak!" Vagy: „A mostani adóemelés az első erőszakos szövetkezetszervezés módszere, majd jön a többi is", vagy: „Le kell beszélni a termelőszövetkezetbe belépni szándékozókat, hogy így megakadályozzuk a tagosítást". A velünk szemben álló ellenséges emberek, kulákok és egyéb elemek nemcsak megfélemlítéssel igyekeznek nyomást gyakorolni a parasztokra és elvenni a kedvüket a belépéstől, hanem ilyen irányú szándékaiknak számos helyen tettlegesen is igyekeznek nyomatékot adni. Az ellenséges jelszavakat könnyű leleplezni, és szívós munkával le is kell lepleznünk azokat a falu előtt. Az ellenséges aktív fellépéseknél pedig a munkáshatalomnak vannak megfelelő eszközei arra, hogy a tettleges fellépők hamar megjuhászodjanak. 257