A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Hegedűs András és Piros László elvtársak az elmúlt években ugyancsak felkészültségüket meghaladó magas funkciókba kerültek, jórészt azért, mert a régi vezetés káros vonalának kritikátlan és készséges végrehajtói voltak. A négy említett elvtárs régi hibáit ma sem ismeri fel teljes mértékben, és ez nehezíteni fogja számukra ezeknek a hibáknak teljes leküzdését. 4. Andics Erzsébetről, Bérei Andorról és a többi - a vezetésben kisebb szerepet vitt - elv­társról a Központi Bizottság úgy ítéli meg, hogy korábbi hibáik súlyát és saját felelősségüket látják, s ezért úgy döntött, hogy ők 1958 első felében térjenek haza. A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy mindezek az elvtársak - akik 1958 folya­mán haza fognak térni, csupán mint egyszerű állampolgárok és egyszerű párttagok kapcso­lódjanak be a normális életbe; pártfunkciót egyelőre nem viselhetnek. Mindegyikük azo­nos feladata személyes munkájával és magatartásával bebizonyítani, hogy tanult a múlt hi­báiból. Ily módon kell visszanyerniük az emberek bizalmát és megbecsülését. A volt vezetők ügyének rendezése kapcsán a Központi Bizottság kifejezi azt a meggyőző­dését, hogy a párttagság helyeselni és támogatni fogja ezt a döntést. Minden párttagnak, vezetőnek és egyszerű tagnak közös feladata, hogy védje pártunk re­vizionizmustól és dogmatizmustól mentes marxista-leninista irányvonalát. Sohase felejt­sük el se azt a kárt, amit a Nagy Imre-féle árulás okozott a magyar népnek, se azokat a sú­lyos következményekkel járó torzításokat, amelyeket a Rákosi-féle - néptől elszakadt - káros vonalvezetés idézett elő pártunk politikájában. A párt eszmei, politikai és szervezeti egységének megbontására irányuló minden kísér­letet -jöjjön az bármilyen oldalról és bárki részéről - keményen vissza fogjuk utasítani most és ajövőben is. A Központi Bizottság azt javasolja, hogy e levelet, amely a volt vezetők kérdésével foglal­kozik, vitassák meg pártunk minden alapszervezetében, zárt taggyűlésen. Hogy a tanulságo­kat még jobban emlékezetünkbe véssük, e kérdés kapcsán újra meg kell világítani a volt ve­zetés hibáit. Ugyanakkor vitassák meg alapszervezeteink azt is, hogy saját munkájukban nincsenek-e maradványai a régi hibáknak, szektás munkamódszereknek. Ez szükséges, mert minden olyan hiba, amely gátolja tömegkapcsolataink fejlesztését, mint a pártonkívüli be­csületes dolgozók lebecsülése, a tömegek szakadatlan felvilágosításának és meggyőzésének elhanyagolása, a parancsolgatás és pöffeszkedés, az elvtelenség és karrierizmus megtűrése a pártéletben, csökkenti harcunk erejét a fő ellenség, az imperialista burzsoázia ellenfor­radalmi erői és hitvány segítőik, a revizionista árulók ellen. Amikor a Központi Bizottság ajánlja, hogy a volt vezetők kérdésének megoldását és a szektás hibák maradványainak leküzdését vitassa meg párttagságunk, ugyanakkor felhív ar­ra is, hogy a levélben tárgyalt ügyet nem szabad kivinni a párton kívülre; nem szabad szíves­séget tennünk ellenségeinknek, akik mindenkor készek felszaggatni pártunk régi, de most már a teljes gyógyulás útján lévő sebeit. Rendíthetetlen meggyőződésűnk, hogy e levél megvitatása tovább fogja szilárdítani pár­tunk egységét, amely az ellenforradalom erőivel vívott harcban született újjá és napról nap­ra erősödik. Meggyőződésünk, hogy, ha az elvtársak, mentesen minden elvtelen személyes­kedéstől, megvizsgálják saját alapszervezetük munkáját, abban is további javításokat tud­nak elérni. Ezt - egész pártunk és népünk ügye javára - szívből kívánjuk Önöknek. Budapest, 1958. február hó Elvtársi üdvözlettel a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 236

Next

/
Oldalképek
Tartalom