A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Választ várnak az emberek kérdésekre, amelyekre még mi becsületesen nem válaszoltunk se egyikre, se másikra, se a harmadikra. Olyanokra, amelyik [sic!] egy kis foglalkozást, egy kis elemzést kívánnának meg, és én ezért is sürgetem. Megmondom őszintén, azért sürgetem, hogy lépjünk egyet előre. Nagyon sajnálom, de én ellene szavazok Sándor elvtársnak, meg a Kossá elvtársnak. Esetleg szavazzunk az időpontban, hogy mit csináljunk. Nem szólaltak fel sokan, de én javaslom, hogy a KB erősítse meg a PB által előterjesztett javaslatot. Itt van a volt vezetők kérdése. Itt bírált Major elvtárs engem, hogy én humanista vagyok. Tényleg én humanista is vagyok általában, de azért meg tudom különböztetni, amikor a párt érdekéről van szó. És itt félreértés van. Miféle humanizmusról van szó? Én már egyszer említettem az elvtársaknak, hogy én 1956. tavaszán egyszer beszélgettem ezzel a Dinnyés Lajossal

49 - ismerik őt -, elég bohém ember, de azért elég nagy politikai tapasztalatokkal rendelkezik, és évszámmal [sic!] nem állt vele szóba senki, no akkor elmondta nézeteit. Azt mondta nekem az a Dinnyés Lajos, hogy vigyázzatok, hogy ti most mit csináltok, mert a páros napokon a Rákosi magyarázza meg az egész országnak, hogy ez a Nagy Imre egy gazember. A páratlan napon a Nagy Imre magyarázza meg az egész országnak, hogy a Rákosi egy gazember. Most ti azt hiszitek, hogy a nép vagy az egyiknek vagy a másiknak ad igazat, de nagyon tévedtek, mert széles tömegek vannak, akik azt mondják, hogy mind a kettőnek igaza van, és ennek ti kommunisták meg fogjátok inni keservesen a levit. Itt vannak ezek az emberek, nézzenek ide. Mondjuk a Rákosi amit itten leír, ezt mi lehozhatnánk újságban is, ettől nekünk semmi bajunk nem lenne. Bemutatnánk azt az embert, akire nemzedékek feltekintettek, munkásmozgalmi nemzedékről beszélek, mint a kommunistára, a magyar kommunistára. Bemutatnánk, mint egy elmebeteg, eszelős, bosszúálló, aljas, kicsinyes roncsot. Hasznos volna a pártra nézve? Nem volna hasznos. Sándor elvtárs beszélt erről kerítésről [sic!], meg erről a hétszentségről. Miért nevetek én? Ilyen gondja 1956. augusztusban-szeptemberben egy bolond embernek lehetett, egy normális embernek nem lehetett ilyen gondja, hogy..., de mégha okosan elfajult, akkor se ezzel foglalkozik. Hiszen az egy ostoba ember, hogy a harmadik vagy ötödik a sorban. (Közbeszólás: Ostoba ő erkölcsileg is.) Nézzenek ide, elvtársak! Mi nem jobb, meg baloldalit írtunk a Kovácsnál, azt írtuk, hogy elvtelen, mert a kommunistánál nem lehet mondani ennél rosszabbat, hogy elvtelen, hogy aki mégis hát kommunista volt, mert azt nem mondhatom, hogy nem volt kommunista. De ezek a dolgok vannak. Célszerű volna nekünk ezt terjeszteni, hogy milyen gondja volt 1956-ban? Nem volna célszerű. Nem azért, mert a Kovács, nemcsak a Kovácsot néznék, hanem megint eszükbe jutna, milyen párt az a kommunista párt, ahol egymást megölik. A széles tömeg az úgy gondolkodik, hogy féltékenység, meg... [sic!] egymást megölik. Meg ilyen, hogy kiadják az utasítást, hogy a maga legfőbb gondja, hogy 15 ember jólétéről gondoskodjon, és akkor azt mondják, hogy ilyenek a kommunisták, mi így nem tudjuk ezt a harcot vinni. Ezért egyetértek azzal, hogy az elvi részénél maradjunk. (Érthetetlen közbeszólás.) 221