A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Ő azt elfelejti. No mostan, nézzük a dolognak az elvi részét. Elvileg énszerintem a dolog úgy áll, hogy a kérdés az adva van, amit ez a csoport jelent akkor is, ha ők Moszkvában ülnek, és akkor is, ha ők Budapesten vannak. Ez a kérdés létezik, elvtársak. Hiába, létezik. Ott ülnek, és reményt keltenek bizonyos emberekben, akik mindig reménykednek, majd hazajönnek, és ha hazajönnek, akkor persze, hogy fognak hozzájuk szaladni. Világos, hogy fognak hozzájuk szaladni. De én azt mondom, meg kell vívni a csatát, nincs másképp. Ez a szektarianizmus politikai csoportja. Éppen viccből mondtam a Nezvál elvtársnak, hogy mikor ő mondja, hogy régi frakció, hát mondom, most akarunk importálni egy újat. Te megjössz a régiekkel. Hát hiába, ez az egész így, ahogy az ember nézi, egy szektás csoport, és ez egy politikai csoport, ez világos. KISS KÁROLY elvtárs: A régiek bénák, de a szemünket akkor is rajtuk kell tartanunk, hogy nem élednek-e fel, ezt nekünk észre kell vennünk. KÁDÁR elvtárs: Világos. Persze, azoknak a jelentősége a mi mai problémánk, ehhez képest egy századrangú [sic!]. Mi van emögött is? Ez is politika. Ezek a személyek is vonalat jelentek, mégpedig olyan vonalat, amelyet - a mi véleményünk szerint - a nagy tömegek felismertek és elvetettek, bizonyos emberek - nem túl sokan, de vannak ilyenek - ezt a vonalat jónak tartják. Az FM-ről beszélek most, nem a Dögei elvtársról. Ott a munkatársak vitatkoztak hónapokon keresztül. Becsületes ember azt mondta, hiába, a parasztot kényszer nélkül szövetkezetbe bevinni nem lehet, és nem jó az a vonal, ami most van. Ezen hónapokon át vitatkoztak olyanok, akiket én nem nevezhetek gazembernek, és azon gondolkozom, hiába, nem megy a tsz. Ez is egy vonal. Mindenhol, ahol felszólalnak. Münnich elvtárs küldött nekem egy anyagot, hogy persze az a Kovács, gyüjenek vagy ne gyüjenek [sic!], őket nem ez izgatja, őket a Gerő izgatja, de méginkább a Rákosi izgatja. Aki a Kovácsot szidja, az mindig a Rákosira gondol politikailag és a vonalra. És én azt mondom, nekünk megnyugvást kell ebben a kérdésben teremteni, meg kell szabadulni ettől a kérdéstől. Ezek az emberek haza fognak jönni, én személyileg el tudnám képzelni, miután hazajöttek, összeszedni ezt a mindenféle illegális nyavalya levelezést, jobbra-balra, és mérlegelje a Titkárság, talán a KEB-hez kell adni egyik-másik dolgot, és azzal kell kezdeni a hazai vendégszereplést, hogy menjenek a KEBhez, és adjanak magyarázatot, hogy mit hogyan csináltak, ez elképzelhető. De itt mi most eljárást hogyan csináljunk. Ezek mégsem normális helyzetben vannak, élnek, szabad emberek, de tényleg, magyarán mondva száműzetésben élnek, hiába. Ez így van. Én azt is el tudom képzelni, hogy a Titkárság tartsa számon ezeket, ne menjen el szó nélkül felettük [sic!], még annál is inkább, mert lehet, hogy felelősségre kell vonni más embereket, mert hiszen a diplomáciai futárszolgálattal vittek a Kovács Istvánnak levelet, és az a levél a kézbesítőkönyvben nem szerepelt. Az állami futárposta nem erre való. Ajánlom ezeket összeszedegetni, és ha itt az ideje, számonkérni, ballagjon a KEBhez, és magyarázza meg, miért csinálta. De kerüljenek haza. Én nem humanista vagyok, éppen fordítva, kedvező pozícióban szeretnék harcolni közülük azzal, aki maga harcolni kíván. Ez az én humanizmusom. Mert a mi pozíciónk nem kedvező, értsétek meg. Mert azt mondják az emberek, a felesége itt, 222