A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Nagy Imre elutasította azt a javaslatot, hogy a semlegesség kérdésében konzultáljon a szovjet féllel, Kádár és Dobi elvtársak tiltakozása ellenére a semlegességet előre bejelentette, és a plakátokat kinyomatták. November 4-e után a jugoszláv követségről kapcsolatot tartottak a „Szabad Európa" rádióval, a Központi Munkástanáccsal. Ezek a népköztársaság árulói címet érdemlik. Ennek a csoportnak az útjára a következők jellemzőek: Valamikor a marxizmus alapján állottak, amiről letértek, hibáikat makacsul védelmezték, eljutottak a revizionizmusig, ez náluk politikai vonallá vált, és pártellenes frakciót hoztak létre. A későbbiek során államellenes puccsot szerveztek, és eljutottak az osztályellenséggel való együttműködésig. Támogatóik között voltak jóindulatú, de zavaros emberek, burzsoá elemek, fasiszták. Szeptemberben figyelmeztették Nagy Imrét, hogy ne menjen tovább ezen az úton, de ő továbbment. Ahogyan szövetkeztek a néphatalom belső ellenségeivel, ugyanúgy megtették a külső ellenséggel is. A jugoszláv kormány, abból kiindulva, hogy ezek „antisztálinisták", teljes erővel támogatta őket, baj, hogy a nézetszolidaritáson [sic!] túl is. A jugoszláv elvtársak beavatkoztak az ország belügyeibe, felderítő munkát is végeztek nálunk. Ennek ellenére a jugoszláv elvtársak más okból támogatták őket, mint az amerikai monopolisták. Az amerikaiak még taktikai okokból nem Nagy Ferencet, hanem Nagy Imrét támogatták. Szemléletükre egy-két jellemző dolog: Déry [Tibor] a Petőfi-körben meghirdette: „Elébe vágni a pártnak a hibák kijavításában!" Tardos elve az volt, hogy:„Ez a párt nem képes megújhodni", amit Déry így fogalmazott meg: „sánta paripák helyett sánta szamarak". Mi volt az elképzelésük a jövőre? Tudták, hogy a burzsoázia őket félrelöki, tudomásul vették, hogy jön a burzsoázia, érdemeket akartak szerezni náluk. Nyugati burzsoá rendszert akartak, melyben a kommunista párt 3-4 százalékkal képviselteti magát, és ennek a kis kommunista pártnak ők lettek volna a vezetői. Szervezettségükre igen jellemző az a telefonbeszélgetés, amelyet véletlenül egy elvtárs lehallgatott itt a központban. Ez a beszélgetés egy férfi és egy nő között zajlott le. A nő azt mondta a férfinak, gondoskodjon arról, hogy az Államvédelmi Hatóság feloszlatásáról szóló határozat másnap az újságokban megjelenjen. A férfi aggályoskodva azt mondotta, hogy nem-e [sic!] fog ez visszafelé sülni, nem fognak-e az Államvédelmi Hatóság emberei még elszántabban harcolni? A nő erre azt válaszolta, hogy ezt hajtsd végre, mert utasítás. Ugyancsak nagyon jellemző az, ami a Központi Vezetőség drámai ülése után történt. A Donáth-Lukács-féle koncepciót a KV elutasította, ennek ellenére másnap lejött a Szabad Népben az a cikk, amely teljesen demoralizálta a pártot, a hadsereget, a pártház őrségét is.'

26 Tildy fő tényező volt (Varsói Szerződés), de sodródott, félt, hogy Nagy Ferenc visszajön, érdemeket akart szerezni. Mező elvtárs elmondotta Kádár elvtársnak, hogy Kopácsi már áprilisban közölte a Budapesti Főkapitányság nevében, hogy a népre nem fognak lőni. 156