A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Kiadta 23-án azt a parancsot a kerületi kapitányságoknak, ha az ellenforradalmárok jönnek, nem szabad reájuk lőni. így jutott mintegy 20 000 fegyver az ellenforradalmárok kezébe. Az egész ügy számunkra nagy harcot fog hozni, itthon is, külföldön is, az ENSZ-ben is. Ez a konszolidációt is csikorgóssá fogja tenni. De mi a pártegység, a konszolidáció alapja? Az a harc, amit eddig vívtunk. Most is készen állunk a harcra. Ha mi abbahagynánk a harcot, megzavarná híveinket. Ez a harc még jobban mögénk fogja állítani az embereket. Az ellenség számára most a fő harci kérdés az amnesztia. Még van mintegy 70-80 ember, akiket ezeken kívül felelősségre kell vonni, azután ez az ügy befejeződött. El van ítélve mintegy 5-6000 ember. Majd lesz amnesztia, de olyankor, amikor az minket erősít. Ha most lenne amnesztia, ez a főbűnösökre terjedne ki, és ez gyengítené a népi demokráciát. Az ellenség számára az amnesztia nagyon fontos presztízskérdés. Nagyon fontos az itthoni és az emigrációban lévő hívek felé és fontos a saját követelményük [sic!] szempontjából is. Harcolnak továbbá kádereik megmentéséért is. Ők még arra számítanak, hogy később talán tudnak valamit csinálni. A magyar fasiszták bízva az USA ígéreteiben harcoltak, de az elárulta őket, most legalább valami védelmet szeretne nyújtani számukra. Meg kell az ellenséggel értetni, hogy minél jobban gyakorol ránk nyomást, annál később lesz amnesztia. Az imperialisták most helyi háborúkat szeretnének kirobbantani. Nálunk is azt szeretnék, de ha mi következetesek leszünk, nem lesz helyi háború. A Politikai Bizottságnak az a véleménye, hogy ez a harc igen bonyolult, így olyan intézkedéseket kell tenni, amely semmi taktikai előnyt nem ad az ellenségnek. Ezért a titkosságot meg kell őrizni, ha kiszivárogna valami, nagyon súlyos kárt okozna. Két elv vezetett bennünket: az egyik a Központi Bizottságon belül a kollektív vezetés elvének érvényesülése, a másik az ország és a párt érdeke. Nagyon kényes ez a dolog a jugoszláv vonatkozásai miatt is. Kérdés, hogy mit fog ez ott kiváltani. Van egy kétoldalú megállapodás közöttünk, amelyet kikényszerítettek belőlünk.

27 Nehéz helyzetben voltunk, és sok dolgot nem tudtunk. (Pl. az előzetes terveket.) Nekik nem volt joguk menedéket adni, de ha adtak is, akkor kötelességük lett volna megakadályozni, hogy azok a külvilággal valamilyen kapcsolatot is tartsanak. Ezt nem tartották be. A Politikai Bizottság úgy gondolja, hogy nem állami, hanem pártvonalon, miután a vizsgálat sok új tényt hozott felszínre, mi felmondjuk ezt a megállapodást, de ennek a felmondásnak az időpontját mi választjuk meg. Erre azért is szükség van, hogy a nyugati imperialisták ne tudjanak meg előbb semmit. Ha a mi közlésünk után ők nyilvánosságra hozzák és vitázni fognak, akkor mi ebbe a vitába belemegyünk, és ez nekik rosszabb lesz. A Politikai Bizottság álláspontja az, hogy a per során ennek az ügynek a jugoszláv vonatkozásai ne legyenek megemlítve, ez politikailag célszerű. Mi el akarjuk kerülni a nyílt vitát. Inkább ne legyen közöttünk konfliktus, a munkásmozgalom érdekében. BISZKU BÉLA elvtárs: A vizsgálat lefolytatására ők olyan utasítást kaptak, hogy vizsgálják meg a tények alapján - amelyek dokumentálhatók-, az ellenforradalmi cselekmények előkészítésében kiknek volt vezető szerepük. Megállapítást nyert, hogy Nagy Imrééknek az előkészítés szervezésében volt sze157