A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Törvénybe ütköző kisebb súlyú cselekményeikre eljárási kegyelmet kell biztosítani, és nem kell büntetőeljárást indítani: Deszpot László volt r. őrnagy, Vári József volt áv. őrnagy, Kiss István volt r. alezrd., Lantos József volt r. őrnagy, Szűcs Miklós volt h. ezrd., valamint Pártay Tivadar volt képviselő állampolgárokkal szemben, ezek inkább sodródtak az eseményekkel. Az egyes személyeket illetően a következő megjegyzéseket lehet tenni: Szántó Zoltánnak a párt dezorganizálásában volt vezető szerepe. Összehívta és indítványt tett az Elnökségnek az MDP megszűnésének deklarálására és egy teljesen új párt szervezésére. Apró, Kiss, Kádár elvtársak ez ellen foglaltak állást. Nagy Imre szokásának megfelelően hallgatott és várta a többiek állásfoglalását. Losonczy,

19 Donáth, Lukács és Horváth Márton a feloszlatás mellett kardoskodtak. Ezután egy 35 tagú szervező bizottságot hoztak létre. Ennek létrehozása után Szántó, Lukács és mások kijelentették, hogy mégsem vesznek részt a szervező bizottság munkájában, mert ott a „sztálinisták", „rákosisták" vannak. Szántó Zoltánnak Losonczy és Donáth megígérték, hogy ő lesz az új párt főtitkára. Ezt ő Andropov elvársnak bejelentette.

20 Ennek ellenére a Politikai Bizottság eljárási kegyelmet javasol Szántónak, mert ő nem volt tagja a konspiratív csoportnak. Ezenkívül Szántó segített felderíteni, hogy milyen események előzték meg a követségre való kerülésüket és azt, hogy az akkori jugoszláv követ vitte a legtöbb embert a követségre, valamint figyelembe kell venni mozgalmi múltját. Vas Zoltán, aki tagja volt a második központnak, tipikus karrierista. 1956 júliusában közölte, hogy vegyék be őt a Politikai Bizottságba. Ha beveszik, gőzerővel fog dolgozni, ha pedig nem veszik be, ellene dolgozik. Ennek ellenére, mert kimondottan terrorista cselekményekben nem vett részt, erre nem bujtogatott, 16 évig börtönben ült és bizonyos időszakokban munkájának pozitív vonásai is voltak, a Politikai Bizottság azt javasolja, hogy ellene se induljon eljárás. Deszpot, Vári, Pártay, Kopácsi és Fazekas [György] a törzsnél (Budapesti Kapitányság) dolgoztak, de lényegében sodródtak az eseményekkel. Pártay mindenféle elaborátumokat készített, el is juttatta az indiai követhez, Nemzeti Főtanácsot akart az Elnöki Tanács helyett,

21 de nem kapcsolódott szorosan a fő cselekményekhez. Losonczy Géza meghalt, egyike volt azoknak, akiket a legsúlyosabb felelősség terhel. Haláláért senkit nem terhel felelősség. Szervezete már régebben leromlott, a koncepciós perek során két és fél hónapos éhségsztrájkot folytatott, régi tüdő- és gyomorbaja volt. Letartóztatása után, november közepétől éhségsztrájkba kezdett, szervezete leromlott, tüdőgyulladást kapott, tüdővizenyő és vérkeringési elégtelenség lépett fel, ami halálát okozta.

22 A vizsgálat irányításának elve az volt, hogy olyan cselekményekért kell a felelősséget megállapítani, amelyek a népköztársaság alapérdekei, törvényei ellen irányultak, amiért minden magyar állampolgár felelősségre vonható, és ne terjedjen ki a munkásosztály elárulására. (Bár tudni kell, hogy ez olyan árulás volt, ami a munkásosztály történetében párját ritkítja.) Október 23-án éjjel rendkívül feszült helyzetben ült össze a Központi Vezetőség azzal, hogy most tegyünk félre minden ellentétet, és harcoljunk az ellenforradalom ellen. Nagy Imre egyetértett a harci programmal. A központi vezetőségi ülésen nem szólalt fel, de az utána közvetlenül összeülő politikai 154