A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

legű határozatokat hoz, az állami, társadalmi, gazdasági szervektől nem veszi át feladataikat. Gyakorlattá vált, hogy nagy horderejű politikai döntések előtt a KJB véleményt kér a társadalmi és tömegszervezetek vezető testületeitől, a „szövetségesek", a pártonkívüli szakértők jelentős körét bevonja a fontosabb javaslatok előkészítésébe, esetenként a KB-ülések vitájába is. A KB-tagok igényelték volna, hogy a PB évente külön is számoljon be munkájáról a KB-nak, de a PB ezt azzal hárította el, hogy minden előterjesztéssel számot ad munkájáról. A vitában elhangzott az is, hogy kritikusabb és önkritikusabb, tárgyszerűbb, szubjektivizmustól mentes eszmecsere kellene, az eltérő véleményeknek és eltérő megoldási módoknak ésszerű és tárgyszerű megközelítése, elfogadása; hogyjó lenne, ha a közvélemény is többet tudna a KB üléseiről, a vitáról is. Felvetették, hogy a KB ülésein formális, a káderkérdésekben a döntés, a kádermozgást az előterjesztők nem indokolják eléggé. Az is elhangzott, hogy hiába nyilvánít véleményt a KB-tag, nem látja hatását. Az elfogadott határozat szerint a Központi Bizottság ötéves feladatterv és éves munkaterv alapján dolgozik; állandó meghívottként részt vesz az üléseken a KEB elnöke és titkára, a kibővített üléseken pedig a vezető párt-, állami és társadalmi szervek tisztségviselői, köztük pártonkívüliek is. 1988. május 22-én az újonnan megválasztott KB-tagokat a Központi Bizottság Irodája tájékoztatta

21 arról, hogy rendszeresen megküldi számukra az alábbi információs anyagokat: a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság fontosabb határozatait; a PB-tagok részére készült írásos tájékoztató jelentések közül a közérdeklődésre számot tartókat, illetve a PB esetenkénti döntése alapján más anyagokat; havonta a párt- és társadalmi élet eseményeiről készülő jelentéseket; az államközi kapcsolatokról, tudományos és művészeti kérdésekről, a közhangulat alakulásáról, a közvélemény különböző vizsgálatairól, az „imperialista propagandáról" negyedévenként; az Agitációs és Propaganda Osztály tájékoztatóját időszerű kérdésekről; a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala összefoglalóját az emigrációs sajtóról; továbbá igény szerint megrendelik számukra az MTI bizalmas tájékoztatóit is. A Központi Bizottság 1988. június 23-i ülésén

22 Grósz Károly főtitkár arra a következtetésre jutott, hogy felértékelődött a Központi Bizottság szerepe, aminek akkor tud eleget tenni, ha igazi politikai műhellyé válik, s változtat munkastílusán, légkörén és gyakrabban ülésezik. Ezen a KB-ülésen döntöttek arról, hogy az ülésekről a párt központi napilapja részletesen, a többi lap az MTI összefoglalója alapján tudósítson, a rádió és a televízió a témától függően közöljön összeállítást a beszédről, a vitáról és a döntésről, a tudósítást a KB illetékes titkára hagyja jóvá. Elhatározták, hogy minden KB-ülésen szerkesztőbizottságot jelölnek ki a KB üléséről kiadandó közlemény megfogalmazására. 1988. szeptember 27-én a Központi Bizottság határozatot hozott

23 a választott pártszervek mellett működő tanácsadó testületek létesítésére. Ebben megfogalmazták, hogy azok létjogosultságát az a munkastílusbeli változás adja, hogy a párton belül a döntéshozatalban lényegesen nagyobb szerepet kapnak a választott testületek. (A határozat megállapítja, hogy az MSZMP az elmúlt évtizedekben már beépítette a szakértői tanácsadást a döntés-előkészítő rendszerbe, de ez nem terjedt túl az apparátusi szférán.) A határozat kimondja, hogy tanácsadásra olyan párttagokat kérjenek fel, „akik a politikai 14