A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

zetükről. Ezt azért tartják különösen fontosnak, mert náluk a párton belül vannak nézeteltérések, viták, hogy a harcot milyen módon, milyen taktikával, milyen stratégiával vigyék tovább. Szükségesnek tartják, hogy ezekről a kérdésekről a testvérpártok is tudjanak, illetve a véleményüket velük közöljék. Ebből a célból szeretnének látogatást tenni Magyarországon. Mi elvben megegyeztünk az elvtársakkal, hogy ahogy az úti programjukat meg tudják csinálni, hazafelé menet jöjjenek el hozzánk. Egyébként közölte, hogy utazásukat olyan módon szervezték meg, hogy a kapitalista országokon keresztül illegálisan utaztak, a szocialista országoknál ehhez nem ragaszkodnak feltétlenül, ez a megegyezéstől függ. Egyébként úgy láttam, hogy a részt vevő - publikált - pártok között sem szerepelt az algériai párt. Ez amiatt van, mert féligmeddig illegálisan utaztak. Megkeresett bennünket a Német Kommunista Párt első titkára, Reimann elvtárs, s kérte, tegyük lehetővé, hogy pártküldöttséget küldjenek Magyarországra. Úgy gondolják, hogy ez kölcsönösen hasznos lenne, nekik, a Német Kommunista Pártnak politikailag ez sokat jelentene. Közöltük, hogy elvben ezzel egyetértünk. Megkeresett bennünket Pollit elvtárs, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának elnöke, és félig bírálat-, félig panaszképpen szóvá tette, hogy rosszul informáljuk őket. Azonkívül közölte, hogy bizonyos kérdésekben azért nem foglaltak nyilvánosan állást mellettünk, mert ha ezt sajtóban vagy más nyilvános formában megteszik, akkor őket különböző angol törvények értelmében rágalmazás címén perbe foghatják, és ez veszélyeztetné a párt központi lapjának a legalitását. Nem tudtam mélyebben belemenni a tárgyalásokba, mindenesetre tény az, hogy Nagy-Britannia Kommunista Pártjával való viszonyunkban bizonyos kisebb zavarok mutatkoztak az elmúlt évben; az állásfoglalásaink nem teljesen vágtak egybe a magyarországi eseményeket illetően, a kapcsolatunk is elég laza és rossz volt, úgyhogy amikor Pollit elvtárs felvetette, hogy szeretnének ugyancsak küldöttséget meneszteni Magyarországra, akkor mi is úgy gondoltuk, hogy ez célszerű és helyes volna. Pollit elvtárs közölte azt is, hogy a küldöttséget Gollan elvtárs, a párt főtitkára vezetné. Tárgyaltunk, jobban mondva én tárgyaltam Togliatti

5 elvtárssal, aki valahogy oly módon üzent, hogy ő szeretne beszélni velem. Ez a találkozás létrejött, Togliatti elvtárs főképp információ céljából kereste ezt a találkozót. Általános tájékoztatót adott az ő helyzetükről; elmondta, hogyan ment végbe náluk a magyar kérdés körüli vita, elmondta, hogy az értelmiség egy bizonyos része megingott, ki is léptek a pártból bizonyos értelmiségi csoportok. Azonkívül, mint számukra elég fontos és nem kellemes fejlemény jelentkezett az, hogy a szocialista párttal, Nenniékkel

6 a viszonyuk rendkívül elmérgesedett a korábbihoz képest a magyar kérdés körüli vitában. A viszony megromlott náluk már a XX. Kongresszus után is a Sztálin-kérdésben, de igazán elmérgesedett és helyenként ellenségessé a magyar kérdés körüli vitában lett. Nenninek a pozíciójáról Togliatti elvtárs elmondotta, hogy a viszony romlása menetében egy bizonyos ponton Nenni kommunistaellenessé vált, és mint ilyen lépett fel. Elmondta, hogy a párt ennek a harcnak a legnehezebb szakaszán túl van, az értelmiségiek között is a helyzet megnyugodott. A szocialista párttal való viszonyban is a mélyponton már túl vannak, kicsit már javulni kezd a helyzet. Azt mondják, hogy ők is harcolnak és állják a sarat. 121