A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Közölte velünk, hogy Olaszországban néhány hónapon belül általános választások lesznek. Azt mondják, hogy ők az erőikben bíznak, erre felkészülnek, ugyanakkor felkészülnek arra is, hogy a harc rendkívül éles lesz, és a reakció koncentrált támadást fog velük szemben intézni. Elmondotta, hogy az elmúlt évben a reakció támadásának fő eszköze a magyar kérdésből kreált propagandisztikus fegyver volt. Ők számolnak azzal, hogy a reakció a választási harc idejére megint feleleveníti, összeszedegeti mindazt, ami a magyar kérdésből a reakció számára ilyen célra hasznos lehet, és ezzel fog velük szemben harcolni. Az ismertetőnek ezen a szakaszán már körülbelül sejtettem, hogy az olasz elvtársaknak milyen aggodalmaik vannak. Togliatti elvtárs persze nem mondotta, hogy mit csináljunk, mit ne csináljunk, csak elkezdett beszélni arról, hogy például most az írók ellen folytatott per

7 megint bizonyos nyugtalanságot és zavart idézett elő náluk az értelmiségnél, sőt értelmiségi párttagok egy csoportjánál is. Togliatti elvtárs említette - és én kötelességemnek tartom, hogy a KB is tudjon róla -, hogy az ő tudomásuk szerint ez ellen az írócsoport ellen folyó, nem publikált bűnügyi eljárásról az olasz párttagok egy értelmiségi csoportja Lukács György üzenete révén szerzett tudomást. Ez fontos dolog, ha az öreg megint kezd aktivizálódni, akkor megint kell a Lukács György-üggyel foglalkozni, mert ha ő üzente, hogy egy ilyen per van, akkor ő egyebet is üzent. Ahogy ezek megtudták, párttag írók, ügyvédek, meg hasonló emberek tárgyaltak, náluk a pártvezetőségnél is felvetették a kérdést, hogy ők a magyar párthoz akarnak fordulni, nem valamilyen éles formában tiltakozni, de valamilyen módon megmondani a magyar elvtársaknak, hogy ezt a pert nem helyeslik. Meg is érkezett ide ezeknek az olasz párttag értelmiségieknek egy levele, mi csak akkor láttuk, amikor hazajöttünk. A levél nem éles, nem goromba, de elég alaposan és részletesen megmagyarázza, hogy a magyar elvtársak akkor segíthetnének a legjobban az olasz elvtársak harcában, ha ilyen dolgokat nem csinálnának, mint az írók elleni per, hanem kegyelmet adnának. A levél tónusa egyébként elvtársi, nem agresszív, de a pozíciója az, hogy mi úgy segítsünk nekik, hogy ilyen pereket ne csináljunk, és gyakoroljunk kegyelmet, vagy valami hasonlót. Megemlítette Togliatti elvtárs, hogy a múlt évben, az októberi események idején, ők hogyan voltak a magyarországi események megítélésével. Ahogy beszélt, az ember arra gondolt, hogy részben úgy voltak, mint nem kevés magyar. Elmondotta, hogy az első hírek alapján előttük a dolog teljesen világos volt, s az volt a véleményük, hogy a Magyar Népköztársaság elleni ellentámadásról van szó. Hiába, akárkinek is nevezi magát és akármivel lép fel bárki, ha fegyverrel megtámadja a népköztársaság intézményeit, meg pártszervezeteit, az ellenforradalmi támadás. Ez előttük teljesen világos volt. A későbbi napokban azonban Nagy Imre különböző felszólalásai nyomán teljesen elvesztették a tisztánlátásukat a magyarországi események jellegét illetően, és ez egy ideig az értékelésben náluk zavart okozott. Most Központi Bizottságukban, pártjukban az értékelés világos, ellenforradalmi felkelésnek tekintik. Megjegyezte azt is Togliatti elvtárs, hogy mondjam meg a magyar elvtársaknak, hogy ők nagyon nagyra becsülik és értékelik a KB harcát, amit ez alatt az esztendő alatt folytatott. Togliatti elvtársnak volt olyan javaslata, hogy 122