A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Ahhoz, hogy a fizetési mérleg egyensúlyban legyen, a külkereskedelmi forgalomban jelentős aktívumot kellene elérni az áruforgalmon kívüli költségek fedezetére is. A fizetési mérleg egyensúlyának biztosítására hitelt kell felvennünk. A Politikai Bizottság véleménye szerint a hiány 900 millió devizaforintnál nem lehet több és ennek pótlása szükséges hitel útján. Ez a hitel kb. egynegyedét teszi ki az 1957-ben kapott hitelnek. Ez a hitel azonban nem tesz nagyobb arányú bővített újratermelést lehetővé, tehát nem járul hozzá ahhoz, hogy a későbbi években megszüntessük a nemzetközi fizetési mérleg hiányát és lehetővé váljék a felvett hitelek 1961. évtől való törlesztése. Más jellegűek a beruházási hitelek. Ha ezeket jól, a népgazdaság számára szükséges és gazdaságosan termelő kapacitások megteremtésére vagy bővítésére használjuk fel, akkor ezzel növeljük - a beruházások befejezése után - az elosztható nemzeti jövedelmet és ténylegesen előbbre lépünk az ország gazdasági önállóságának megszilárdítása, a magasabb életszínvonal és a nagyobb arányú felhalmozás felé. A beruházási hiteleket, amennyiben ilyeneket tudunk szerezni, elsősorban: a Tiszavidéki Vegyikombinát építésére, a Dunai Vasmű hengerművének befejezésére, a kőolaj bányászat, a földgázhasznosítás fejlesztésére, a dízelesítésre, az építőanyag-ipar, a műszeripar és a híradástechnika egyes ágai korszerűsítésére és fejlesztésére kell felhasználni a kővetkező években. Ezeknek a területeknek befejezett beruházásai az előzetes számítások szerint a nemzetközi fizetési mérlegben évente mintegy 2500 millió devizaforint kedvező kihatást eredményeznek. Ebből is látható, hogy a beruházási célokra igénybe veendő hitel nem nehezíti, hanem nagymértékben könnyíti népgazdaságunk helyzetét, hozzásegít bennünket a hitelek visszafizetéséhez. Ezek az összefüggések mutatják, hogy a tervezés további szakaszában mindenekelőtt olyan javításokat kell eszközölni a célkitűzéseken, amelyek jelentős importcsökkentést és új exportárualapok feltárását eredményezik. A Politikai Bizottság utasította a Tervhivatalt, hogy olyan reális, de a jelenleginél feszítettebb tervet készítsen és terjesszen egy hónapon belül a Minisztertanács elé, amelyik lényegesen kevesebb hitellel, elsősorban a belső erőforrások nagyobb felhasználásával teremt 1958-ban egyensúlyi helyzetet a népgazdaságban. A nemzeti jövedelem tervezett színvonala az adott fogyasztás mellett a beruházásoknak csak alacsony, a bővített újratermelés szempontjából egyáltalán nem kielégítő mértékét teszi lehetővé. A Tervhivatal számításai szerint 9,3 milliárd forintot tudunk saját erőből beruházni. A Tervhivatal és a minisztérumok között igen nagy viták vannak a beruházási színvonal alacsony voltáról. A viták lényege az, hogy ilyen összegből nincs lehetőség azoknak a létesítményeknek a megfelelő ütemű folytatására, előkészítésére és befejezésére, amelyek 1959-től kezdődően már a termelési színvonal emeléséhez szükségesek. Emellett lakásépítésre is kevesebb jut, mint ebben az évben. A beruházások színvonala, sajnos, nem emelhető. Ezt világosan meg kell mondani. De azt is világosan kell látni, hogy ez a színvonal az ipari termelés szerkezetének megjavítására, fejlődésünk ütemének meggyorsítására, a lakásprobléma megoldására csak igen korlátozott lehetőségeket nyújt. Ezekből a beruházásokból mindenekelőtt az energiabázist és az alapanyagok termelését kell fejlesztenünk. A szűkös beruházási színvonal egyben kötelezően előírja számukra, hogy fokozottan törődjünk beruházási eszközeink ésszerű, koncentrált, gazdaságos felhasználásával. Az 1958. évi terv munkálatai még koránt sincsenek befejezve. Az ismertetett számok tükrözik, hogy milyen problémákat kell az év hátralevő részében, illetve 1958-ban megoldani. Mutatják, hogy az ez évi kedvező eredményeink ellenére még nem küzdöttük le súlyos gazdasági nehézségeinket. Ehhez még hosszú, szívós, kitartó munka szükséges, az, hogy céltudatos munkával minden üzemben, minden vállalatnál, minden minisztériumban a népgazdasági érdekkel egybevágó odaadó munka folyjék. 114