A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

sági életűnkben tapasztalható. Most csak gazdasági helyzetünk egyik jellemző tüneteként említem meg ezt a kérdést. A kisiparosok létszáma az elmúlt évi 97 ezerről mostanáig 123 ezerre növekedett, a kiskereskedők létszáma 2 ezerrel növekedett. Ugyancsak megnőtt a kisipari szövetkezetek és kézműipari, bedolgozó szövetkezetek száma is. Önmagában ez a tény nem jelentene semmi veszélyt és ezt még nem lehet negatív jelenségként értékelni. De ha a kialakult helyzetet közelebbről megnézzük, azt tapasztaljuk, hogy a kisiparosok és kisipari szövetkezetek jelentős része tulajdonképpen nem a lakosság közvetlen szükségletét elégíti ki, noha ez a feladata, hanem ugyanazt a munkát végzi, mint a nagyüzemek, vagy bedolgoznak a nagyüzemeknek. Ilyen természetű kisiparra nincs szükség. Ez csak károkat okozhat. A termeléséhez szükséges anyagot, szerszámot a nagyüzem adja, vagy a nagyüzemből „szerzik". A nagyüzemek képezik ki számukra a szakmunkásokat, a fuserálok zöme nekik dolgozik és az államtól kap ezért „mellékjövedelmet". Visszaél az állam türelmével és jóindulatával a lakosság szükségleteinek kielégítésére dolgozó kisiparosok egy része is. Olyan mértékben folytatják a nyílt áremelést, hogy az a lakosságot joggal felháborítja. Hasonló jelenségeknek lehetünk tanúi a kiskereskedelem területén is. Nagyon elburjánzott az álkiskereskedők száma. Engedély nélkül, vagy engedéllyel, de mindenesetre nem kiskereskedelemmel, hanem nagykereskedelmi felvásárlással, kupeckedéssel foglalkoznak. A szövetkezetek, a kisiparosok és kiskereskedők becsületes többsége nem helyesli ezeket a káros jelenségeket. Az illetékes központi szervek feladata, e rétegek becsületes elemeire támaszkodva, most már határozott intézkedéseket foganatosítani az említett nemkívánatos jelenségekkel szemben. Hozzávetőleges számítás szerint évente csak az ipar területén '/s milliárd forint kár éri a népgazdaságot, illetve a társadalmat lopás, rablás, betörés, sikkasztás, hamis elszámolás, magánszektorral való összejátszás útján. Nem jobb a helyzet más területen sem. így például a földművesszövetkezeteknél és az állami kiskereskedelemben az ellenőrzés hiánya és a büntetés nevetséges mértéke szinte ösztönöz a lopásra, a sikkasztásra, a társadalmi tulajdon megkárosítására. Rendőrségi, bírósági szerveink figyelmét az elmúlt 3 negyedévben erősen lekötötte az ellenforradalmi elemek és huligánok elleni harc. Ennek tudható be, hogy a társadalmi tulajdon megkárosításának növekedése ellenére sokkal keveseb ilyen ügyet tárgyaltak a bíróságaink, mint az elmúlt év azonos időszakában. Meg kell említenem azt a kárt, melyet a felelőtlen gazdálkodás okoz a társadalom vagyonában. Például a kitermelt 20-22 millió tonna szénből kb. félmillió tonna minden évben tönkremegy porlás, öngyulladás útján, a helytelen tárolás következtében. Ezer vagonokban mérhető a gabona, gyümölcs, zöldség helytelen tárolása, késedelmes felvásárlása, ide-oda szállítása útján okozott kár. Ilyen és hasonló kérdések azok, melyek megoldása milliárdokkal javíthatja népgazdaságunkjelenlegi helyzetét. Egyben ezek azok az ügyek, melyek megoldását várják tőlünk a dolgozók. Ezek megoldása önmagában is hatalmas mozgósító erőként hat a becsületes dolgozó emberek millióira. A társadalmi tulajdon hathatósabb védelme, az állami fegyelem megszilárdítása érdekében a Politikai Bizottság már júliusban határozatott hozott az úgynevezett népi ellenőrzés megszervezésére. Sajnos a törvényszervezet kidolgozása és a szervezet kiépítésében állami vonalon igen hosszan húzódó vita folyt és még ma is függőben van egy-két kérdés tisztázása. Erről Kádár elvtárs már beszélt. Pártszervezeteink hónapok óta foglalkoznak a párthatározatnak megfelelően a népi ellenőrzés megszervezésével. Az embereket lelkesítette, és még ma is lelkesíti az a gondolat, hogy végre egy területen a bürokrácia mellőzésével, a becsületes, köztiszteletben álló emberek közvetlen bevonásával akarunk rendet teremteni. Nem szabad az embereknek ezt a lelkesedését eljátszani. Vigyázni kell, nehogy a bizalom, melyet eddig helyes, őszinte magatartásunk kiváltott a dolgozókban, megrendüljön. Állami szerveink tehát tartsák ezt szem előtt, mikor egy-egy párthatározatnak megfelelő állami intézkedést készítenek elő. Ugyancsak a fenti célok megvalósítását, a népgazdaság helyzetének gyorsabb megjavítását célozza a Politikai Bizottságnak az a határozata, melyet az 1958. évi terv tárgyalásánál hozott. E szerint széles körű takarékossági mozgalmat kell elindítani. Ennek fő feladatait szervezett formában kell előkészíteni. Helyes lenne, ha a Központi Bizottság minden tagja ezt a munkát személyesen is elősegítené és javaslatait a Központi Bizottság illetékes osztályaihoz (államgazdasági, ipari, falusi) eljuttatná. 112