Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
Bevezető 9 - A hatalom szovjet birtokosai 12
bornokoknak; megerősödött az a korábbi álláspont, hogy Miklós Béla legyen a miniszterelnök; Vörös János honvédelmi, Faragho Gábor közellátásügyi, Teleki Géza pedig kultuszminiszter legyen. A magyar kommunisták részéről Nagy Imre földművelésügyi és Gábor József 5 kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterré jelölését javasolták. A további tárcákról a többi párt képviselőivel - minthogy nem lehettek jelen ezeken a tanácskozásokon - Magyarországon folytatandó tárgyalások alapján terveztek dönteni, de már ekkor megfogalmazták, hogy a Szociáldemokrata Pártnak és a Kisgazdapártnak 2-2 tárcát, a Parasztpártnak pedig 1 tárcát kell biztosítani. Megállapodtak abban is, hogy kiáltványt kell kiadni, amelyben a leglényegesebb kérdéseket világossá kell tenni a lakosság számára. 16 Végül szóbakerült a magyar fegyveres erő megszervezésének kérdése és az, hogy a kormánynak saját pénzre lesz szüksége. A szovjet vezetők és a magyar kommunisták tanácskozásának végeztével még ugyanazon a napon, december 5-én, ismertették a kialakult álláspontot a Moszkvai Magyar Bizottság tagjaival és a két tábornokkal. Itt a horthysta vezetők részéről még felmerült az az igény, hogy a külügyi tárcát Bakách-Bessenyey Györggyel, 17 vagy esetleg Szent-Iványi Domokossal, a belügyi tárcát pedig Faragho Gáborral kellene betölteni, illetve hogy a honvédelmi tárcát is Miklós Béla számára lehetne fenntartani, de a végén elfogadták az előterjesztett javaslatokat. December 6-án a hajnali órákban Molotovnál került sor a záró megbeszélésre, amelyen a szovjet külügyminiszter meggyőződött arról, hogy a kialakult álláspontot minden jelenlévő érdekelt elfogadta. Ezzel elhárult a magyar válság rendezésének útjában álló legnagyobb akadály. A Moszkvában történtek tulajdonképpen összhangban voltak a három szövetséges nagyhatalom vezetőinek a háború során, majd végén tartott tanácskozásain (1943. október, Moszkva; 1943. november, Teherán; 1944. október, Moszkva; 1945. január, Moszkva; illetve később: 1945. február, Jalta; 1945. július-augusztus, Potsdam) a jövő Európájáról kialakított megállapodásokkal. Ezek a megállapodások, de méginkább a Vörös Hadsereg katonai sikerei utat nyitottak az egyoldalú szovjet befolyás, majd dominancia érvényesülésének Kelet-Európában. Mindez alapvetően meghatározta a magyar politika mozgásterét: tudomásul kellett vennie, hogy az ország új hatalmi szférába került. A hatalom szovjet birtokosai Miután nyilvánvalóvá vált 1944 őszén, hogy az elfoglalt magyar területeken nincs olyan közigazgatási apparátus, amelyet a megszálló hadsereg igénybe vehetett, s az adott időpontban nem számíthatott olyan központi magyar kormányzatra sem, amely ebben segítségére lett volna, 1944. október 27-én a Szovjetunió Állami Honvédelmi Bizottsága határozatot hozott a szovjet csapatok parancsnokságainak e kérdéseket illető feladatairól. 18 A határozat a 2. Ukrán Front haditanácsára ruházta e területek igazgatásának megszervezését. Ennek értelmében szovjet katonai parancsnokság alakult minden megyeszékhelyen, városban és nagyközségben. Ezek elsősorbani feladatává tették mindazon intézkedés megtételét, amely a háború eredményes folytatásához helyileg szükséges volt. E fő cél érdekében hangsúlyozta a határozat, hogy nem szabad 12
