Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

Bevezető 9 - A hatalom szovjet birtokosai 12

megváltoztatni a fennálló társadalmi-gazdasági, igazgatási rendet, nehogy ezzel zavart keltsenek a front hátországában. Ellenkezőleg: az egyes parancsnokságok feladatává tették a helyi igazgatási szervek újjászervezését, ha lehetett a régi emberekkel, ha nem, újak kinevezésével, de jogot kaptak arra is, hogy az ipari, kereskedelmi vállalatok élére, ha a régiek elmenekültek, új vezetőket nevezzenek ki. Egyébként a magánosok és társaságok vagyona a szovjet katonai hatóságok oltalma alá került. A parancsnokságok tevékenységét akadályozó, vagy hátráltató személyeket a parancsnokságok eltávolíthatták pozíciójukból, sőt, mint például a német származásúakat vagy nevűeket, internálhatták. Mindennek következtében, még mielőtt az ideiglenes magyar kormány megalakulhatott volna, az akkor már mintegy harmadában megszállt ország területén - majd a későbbiekben elfoglalt s az 50-100 kilométeres arcvonal mögötti zónában is - a szovjet parancsnokságok a későbbieket is meghatározó mélyreható intézkedéseket tehettek. A rendelkezéseik alapján a helyi vezetésbe bekerült személyek, a helyzet konszolidálódása után is szerephez jutottak a közéletben. Különösen sok gondot okozott ez a helyi rendőrségek, polgárőrségek vonatkozásában, mivel ezeknek a testületeknek a nem mindig kifogástalan erkölcsű, de a szovjet parancsnokság bizalmába férkőzött emberei jórészt átkerültek az 1945 tavaszán létesült államrendőrségbe is. Még mélyebb beavatkozást jelentett az ország életébe az, hogy gyakorlatilag minden bányászati, ipari, kereskedelmi vállalat, a vasút, a posta, a távíró és telefonösszeköttetés, a rádió, továbbá az állami vagy magán vállalatnál, uradalomban vagy más gazdaságban fellelhető termény, raktárkészlet, állatállomány a szovjet katonai parancsnokság közvetlen felügyelete, őrzése alá került. A szovjet hadseregnek ez az egész országra kiterjedő korlátlannak minősülő gazdasági hatalma indokolt lehetett az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásáig, esetleg a fegyverszüneti szerződés megkötéséig, vagy akár a németeknek az ország területéről történt kiűzéséig, ez azonban állandósult, részben az európai háború, de jórészt a háború befejezése utáni időre is. Nemzetközi egyezménybe foglalt jogi alapot teremtett ehhez a fegyverszüneti egyezmény s különösen 11. pontjának az az előírása, amely szerint a magyar kormánynak szükség esetén biztosítania kellett a Szövetséges (Szovjet) Főparancsnokság vagy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság utasításainak megfelelően az ipari és szállítási vállalatok, a posta, a távíró és a távbeszélő, valamint a rádió, az erőművek, a közüzemi vállalatok és berendezések, a fűtőanyag és egyéb anyagraktárak felhasználását és munkájuk szabályozását.

19 Ezek a kötelezettségek összességükben megközelítették az országot ezen kívül terhelő, 1945. évi jóvátétel összegét. A teljes gazdasági kiszolgáltatottsághoz hozzájárult az is, hogy a Vörös Hadsereg külön pengő pénzjegyeket hozott forgalomba az ország területén. Ezzel, a minden fedezet nélküli pénzzel fizetett vásárlásainál. Ráadásul a Magyar Nemzeti Bankot kötelezték arra, hogy a szovjet parancsnokság által megállapított időben és feltételek mellett váltsa be, s ezt a forgalomból kivont pénzt ellenszolgáltatás nélkül adja át a szovjet főparancsnokságnak. Itt kell megemlíteni azt is, hogy a szovjet hadsereg zsákmányparancsnoksága elszállította a bankokban, közintézményeknél fellelt készpénzkészletet, a széfekben vagy magánosoknál felkutatott műkincseket, a gyárak, intézmények legértékesebb felszereléseit.

20 Azonban nem csak hatalmi szóval, hanem kereskedelmi eszközökkel is 13