Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 41. 1945. július 25 688

41. 1945. július 25. 41 la. sz. melléklet (a 41/4. napirendi ponthoz) Aide mémoire Az Ideiglenes Nemzeti Kormány ünnepélyesen köszönetét fejezi ki a Szovjetunió kormányának azért a jóindulatért, amelyet Magyarország legsúlyosabb problémái meg­oldásánál ismételten tanúsított. Szinte példátlanul áll a történelemben, hogy a győztes állam ilyen nagylelkűséggel és jövőbetekintő nagyvonalúsággal bánjon egy legyőzött állammal. A Szovjetunió és az orosz nép igazi tulajdonságai tekintetében évtizedeken át félrevezetett magyar nemzetnek ez annál inkább jólesik, mert az I. világháború vé­gén a győztes hatalmak részéről nem tapasztalt ilyen megértő és jóindulatú támogatást. A 25-éves magyar reakciós uralmat tulajdonképpen szintén az 1914—18 évi világhábo­rú győztesei teremtették meg, amikor az 1918 októberében megszületett demokratikus magyar köztársasággal, majd a Szovjetunióval szövetségre lépett magyar népköztársa­sággal szemben teljesen rideg, elutasító és meg nem értő álláspontra helyezkedtek. Ilyen megértő és jóindulatú magatartást a magyar nemzet azonban nem csak a Szov­jetunió államférfiai és diplomatái részéről tapasztalt, hanem a szovjet hadsereg részéről is. A szovjet hadsereg, amikor Magyarországgal szomszédos államokban való előrenyo­mulása alkalmával látta, hogy ezekben az államokban jelentékeny számú magyar lakos­ság él, e magyar lakosságot mindenütt igyekezett megvédeni a szomszédállamok felelőt­len és még a fasiszta ideológia által befolyásolt elemeinek erőszakoskodásaival szemben. A magyar nép így a legnehezebb körülmények között tapasztalta, hogy a szovjet neve­lés és felfogás nemzetiségi kérdésekben nem ismer türelmetlenséget és hogy az orosz léleknek legjellegzetesebb tulajdonsága a bosszú érzését nem ismerő emberi jóság. A magyar kormány e tapasztalatok folytán in dítátva érzi magát, hogy az alábbiak­ban őszintén feltárja a fiatal magyar demokráciára nehezedő legsúlyosabb problémá­kat, azzal a céllal, hogy ezek megoldásánál a szovjetorosz kormány jóindulatú és meg­értő támogatását kérje. 1. Magyarország történelmének egyik legsúlyosabb gazdasági krízise előtt áll. Mint agrárállam egyike volt Európa legjobban túlnépesedett országainak. Ezért kellett né­pességének elhelyezése céljából az elmúlt két évtizedben gyáriparát erősen fejleszteni. A fejlődés olyan eredményes volt, hogy míg az 1924/25 gazdasági évben a nemzeti jö­vedelemben a gyáripar részesedése csak 893 millió pengő, azaz 7,7 % volt, a mezőgaz­daságé pedig 1784,2 millió pengő (35,3 %), addig az 1938/39 gazdasági évben (az 1924­27 évi árakon számított volumen értékben már 1849 millió pengő - a nemzeti jövede­lem 25,2 %-a - jutott az iparra és 2404,7 millió pengő (32,8 %) a mezőgazdaságra. 1924/25 és 1938/39 között eltelt 15 esztendő alatt tehát a magyar gyáripari termelés 107 %-kal emelkedett. A nemzeti kormány által végrehajtott radikális földbirtokreform, továbbá az ország állatállományának 70 %-os megsemmisülése és a mezőgazdasági gépek s felszerelések nagymérvű hiánya folytán a mezőgazdasági termelés előreláthatólag még legalább 5-6 évig nem érheti el a háború előtti színvonalat. Az a körülmény pedig, hogy a fegyver­szüneti egyezmény 11. cikkének végrehajtásaként Magyarországnak nagyszámú szovjet hadsereg ellátásáról kell gondoskodni hónapok óta, a magyar élelmiszerkészleteknek úgyszólván teljes kimerülését eredményezte. A szovjet hadsereg részére csak április, má­jus, június hónapokban adott élelmiszerek értéke másfél milliárd pengőre tehető. 700

Next

/
Oldalképek
Tartalom