Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

Bevezető 9 - Az Ideiglenes Nemzeti Kormány teljesítménye 59

mészetesen önmagában is a társadalom földbirtokos részének, az egyházaknak, alkalmazottaiknak a sérelmével járt. Tetézte ezt az, hogy történtek hibák, tévedések a rendelet és végrehajtási utasításai közötti ellentétek folytán, és túlkapások is voltak a földigénylő bizottságok és a földbirtokrendező tanácsok részéről. Mindez óriási társadalmi feszültséggel járt. Mégis reálisan állapította meg Miklós Béla az Ideiglenes Nemzetgyűlés előtt tartott beszámolójában, hogy a feladat nagyságát, sürgősségét figyelembe véve ezt a több jóhiszeműséggel és jószándékkal, mint szakszerűséggel végrehajtott reformot, az adott körülmények között aligha lehetett volna kevesebb tévedéssel lebonyolítani.

175 A földreformot egyébként számos, az újgazdák segítségét és egyben a mezőgazdálkodás eredményességét szolgáló rendelkezés egészítette ki, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a tulajdonosváltás gazdasági hatása nem volt annyira katasztrofális, mint azt sokan előre jósolták. Az ipar újraindításában - bár a vállalatok 1945 júliusáig szovjet ellenőrzés alatt álltak, s jórészt a hadsereg számára, részben ezen kívüli szovjet megrendelésre dolgoztak - a kormány jelentős hitelek biztosításával vett részt. Óriási feladatot jelentett a tárca, de az egész kormányzat számára a szovjet részről folytatott gyárleszerelések, anyag- és készárukészletek elszállításának lehető megakadályozása; továbbá minthogy a szállítandó áruk 82 %-a ipari termék volt, a jóvátételi tárgyalásokon az ipari érdekek képviselete, majd a jóvátételi szállítások megszervezése. Az ipar újraindítása és a jóvátételi szállítások biztosítása érdekében az iparügyi kormányzat különleges jogokat igényelt és kapott az ipari nyers- és alapanyag szükséglet biztosítására, a vezető nélkül maradt gyárak kirendelt vezető útján való irányítására. A különböző anyaggazdasági és forgalmazási irodák egész sorát hozta létre, s sok tekintetben visszatért a háború alatti kötött gazdálkodási rendszerhez. Az erőfeszítések ellenére is - mint Miklós Béla a szeptember 5-én tartott beszámolójában kissé homályosan fogalmazva megállapította - „a termelést a június 1-jei státushoz képest országos átlagban 50 %-os arányban" sikerült csak felemelni.

176 A termelés szempontjából, de szocialista politikusként is különös figyelmet fordított a tárca vezetője az üzemi bizottságok, a szakszervezetek jogainak biztosítására, a munkabérek, a munkaközvetítés, a munkakörülmények alakulására. Az ipari termelés szempontjainak és a munkások kollektív jogainak erőteljes képviseletével azonban már-már ellentétbe került a magántulajdonosi érdekeknek a kormány programjában is megfogalmazott védelmével, munkabérpolitikájával pedig szándékával ellentétben - elősegítette az infláció elhatalmasodását. A kormány kétségkívül leglátványosabb eredményeit a közlekedés helyreállítása, az út- és vasúthálózat, a hidak, a posta és távíróforgalom újjáépítése terén könyvelhette el. A bécsi döntés előtti Magyarország 7740 kilométer hosszú vasúthálózatából 2525 kilométer rongálódott meg, amelyből - Miklós Béla szeptember 5-i beszámolójának időpontjáig- 1762 kilomérert helyreállítottak, a 171 db 20 méternél nagyobb nyílású vasúti hídból 149 vált használhatatlanná, közülük 104-et hoztak helyre. Az Államvasutaknak 3000 mozdonyából 410 maradt használható állapotban, s 370-et újjáépítettek, a 4800 személykocsiból 150 maradt épségben, de 540-et már helyreállítottak, az 55 400 teherkocsiból 4000 maradt épségben, s 4700-at állítottak helyre. A 8373 híd közül 1404, azaz a 67 kilométer hosszúságú hídállomány 24 kilométere, tehát 36 %-a esett áldozatul a robbantásoknak, ezek roncsainak kiemelése s részleges pótlása az újjáépítésre fordított erők jelentős részét lefoglalta. Hasonló arányú pusztítás helyreál66