Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
Bevezető 9 - Az Ideiglenes Nemzeti Kormány teljesítménye 59
lítására került sor a távbeszélő, a távíró, a posta, a közút, a gépkocsipark, a hajópark, a légiközlekedés terén is. 177 Mindez akkor is jelentős eredmény volt, ha nem veszítjük szem elől, hogy az erőfeszítések mindenekelőtt a szovjet hadsereg szállítása, ellátása érdekében történtek, s a polgári lakosság érdekeit a kormány működésének egész időszaka alatt csak szerény mértékben szolgálták. Normális belkereskedelem - annak ellenére, hogy hitelakciókkal támogatta a kormány a kiskereskedőket - alig működött. Érdemlegesebb volt a háborúból örökölt, illetve újjászervezett áruforgalmi irodák tevékenysége, főleg azonban az áruhiány folytán felvirágzott feketekereskedelem. Ez utóbbi letörése mindvégig a kormány egyik célkitűzése volt - eredménytelenül. Kezdetben az alapvető fogyasztási cikkek (só, cukor, síküveg), továbbá autók beszerzése szempontjából volt rendkívüli fontossága az árucsere alapon megindult külkereskedelmi forgalomnak, Romániával, Csehszlovákiával, majd Ausztriával létrejött kereskedelmi egyezményeknek, később pedig a jóvátételi szállításokhoz szükséges alapanyagok, felszerelések, gépek behozatala került előtérbe. Lendületet adott az ipari termelésnek a 30 millió dollár volumenű szovjet-magyar árucsereforgalmi és fizetési egyezmény - érdemét tekintve azonban ez is elsősorban a jóvátételi célú termelést szolgálta. A közellátás terén is mindvégig óriási nehézségekkel küzdött a kormányzat. Az ipari- és bányavidékek, főleg azonban Budapest ellátására az első időben - a készleteknek a Vörös Hadsereg által történt lefoglalása, az országban tartózkodó szovjet katonaság ellátását illető kötelezettség és a szállítási nehézségek folytán - egyszerűen alig volt élelmiszer, amit fel lehetett volna használni. A beszolgáltatási rendszer visszaállítása, az élelmiszer-iparitermék csereakció, a földadó terményben való fizetésének bevezetése nem hozta meg a kívánt eredményt. Ismételten a Szovjetunió segítsége azaz a lefoglalt terménykészletek részleges felszabadítása, majd az ebből kölcsönzött kenyérgabona visszaszolgáltatásának és az 1945-ben esedékes jóvátételi kenyérgabona szállításának egy évvel való eltolása - mentette meg az országot az éhínségtől. 1945 őszén már közellátási válságstábot volt kénytelen felállítani a kormány. Természetesen azonban nem csak az élelmezés terén voltak komoly gondok; már a háború éveiben kialakult általános „lerongyolódáson" különböző ruházkodási akciókkal próbált segíteni a kormány. A nemzeti jövedelem volumene 1938-1939-hez képest közel a felére csökkent, ami, a miniszterelnök értékelése szerint - figyelembe véve a fegyverszüneti egyezményből következően az országra nehezedő terheket - azt jelentette, hogy a háború előtti életszínvonalnak csupán mintegy harmadát lehetett a lakosság számára realizálni. 178 A szűkös árualap és a feketepiac eluralkodása következtében ezt is csak a legszigorúbb bér- és árpolitikai intézkedések bevezetésével sikerült egy ideig valamilyen mértékben biztosítani. A munkabérrendező bizottságok megszervezése mellett a kormány szabályozta a legfontosabb mezőgazdasági termékek és termények, valamint a legfontosabb bánya- és gyáripari alapanyagok, továbbá a közszükségleti cikkek árát. Mindezek ellenére a közellátási és megélhetési problémák 1945 kora őszén már csaknem társadalmi robbanáshoz vezettek. A gazdasági csúcstárca hagyományosan a Pénzügyminisztérium volt. Az újszerű, bonyolult feladatokra tekintettel, főleg pedig abból az igényből kiindulva, hogy tudo67
