Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
Bevezető 9 - Az Ideiglenes Nemzeti Kormány teljesítménye 59
pénztelensége folytán nem volt lehetősége szinte még a legelemibb kötelezettségeinek a teljesítésére sem. Fizetnie kellett ugyanakkor - az ország egyre nagyobb területén az állami adminisztráció költségeit, az illetményeket, a nyugdíjakat, a Vörös Hadsereg, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság ellátását, a meginduló jóvátételi szállításokat. Különösen az első időben az állami vállalatok újraindítását (főleg mivel szovjet részről nem, vagy csak az 1944 októberében érvényben volt munkabéreket voltak hajlandók alapul venni - a Vörös Hadsereg ellátását szolgáló szállításokon túli megrendeléseik fizetésénél) 173 jelentős összegekkel kellett támogatnia a kormánynak. Óriási tételt jelentett az állami tulajdont képező ingatlanok állagmegóvásának, újjáépítésének, a romok eltakarításának finanszírozása. A kormánynak a Vörös Hadsereg által zsákmányolt bank jegymennyiség visszaszerzésére irányuló törekvése eredménytelen maradt. Kölcsönt kellett felvennie ugyanebből a pénzből a Szovjetuniótól. Ugyanakkor forgalomba kerültek a Vörös Hadsereg által mintegy 5 milliárd pengő értékben kibocsátott papírpénzek, amelyek ellenszolgáltatás nélküli beváltására volt kötelezve a kormány. A forgalomba került, sőt az árfolyamkülönbség folytán Romániából is ide áramlott szovjet rubelt is előnytelenül volt kénytelen beváltani a Magyar Nemzeti Bank. Az általános áruhiány miatt az árak, a legértékesebb munkaerőt jelentő lakosság jelentős részének hadifogságban tartása, elhurcolása következtében a munkabérek gyorsan emelkedtek. Mindez az inflációt gerjesztette. Az adóalanyok és az adótárgyak tömeges megsemmisülése, a jövedékekhez jutást lehetővé tevő berendezések (dohánygyárak, szeszfőzdék) szovjet részről történt lefoglalása folytán az állami bevételek egészen minimálisra csökkentek, s az adórendszer átalakításával sem tudták ezek hatását ellensúlyozni. Az 1945-ös év első hat hónapjában az állami kiadások 4482 milliójával szemben csak 54 millió pengő bevétel jelentkezett, a hetedik és nyolcadik hónapban a már 12 409 millió pengő kiadáshoz képest csak 977 millió bevételre tett szert az állam, míg a kilencedik-tizenkettedik hónapok esetében szeptember elején 111 900 millió pengő kiadásra és 9800 millió pengő bevételre számítottak. A deficit tehát óriási volt. Az állami kiadások havi átlaga az első hat hónapban 747 millió pengő volt, az ezt követő két hónapban pedig már 6,2 milliárd pengőre emelkedett. Kénytelen volt a kormány a bankóprés beindításához folyamodni. Egyre rövidebb időközönként és egyre nagyobb összegű kincstári jegykölcsön felvétele vált szükségessé. A helyzetet jellemzi a pénzügyminiszter novemberr 13-án kelt előterjesztése, amely szerint az 1945. november 10-én kibocsátott 80 milliárd pengő összegű „I" sorozatú kincstári jegykölcsön már csak 1945. november 19-ig volt elegendő, ezért javasolta november 19. napjával újabb, 200 milliárd pengő, „K" sorozatú kincstári jegykölcsön felvételét a budapesti bankoktól. 174 Mindezen pénzügyi nehézségek ellenére a kormány a hitelélet helyreállításával s kedvező hitelkonstrukciók kidolgozásával támogatta a magángazdálkodás újjáébredését. Az akcióhitelek sorát indította mind a kereskedelem, mind az ipar és a mezőgazdaság terén. Ezek nyomán az előzetes várakozásnál is élénkebb pezsgés indult meg a gazdasági életben. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány legjelentősebb alkotása társadalmi, gazdasági és politikai értelemben egyaránt, kétségkívül a földreform végrehajtása, a nagybirtokrendszer megszüntetése volt. Mint ismert 3 860 000 katasztrális holdat osztottak fel, s 660 000 személy részesült föld-, illetve 350 000 házhelyjuttatásban. A földreform ter65