Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

Bevezető 9 - A minisztertanács működése 49

miniszterek között. így 1945. júliusától a 285/1945. ME sz. rendelet alapján előterjesztett rehabilitációs javaslatokhoz a miniszterelnök és a miniszterek hozzájárulását minden esetben körözvény formájában kellett kérni.

148 Egy augusztus 29-én kelt miniszterelnökségi körlevél lehetőséget adott arra, hogy a VIII. fizetési osztálynál alacsonyabb kategóriába történő kinevezések és előléptetések ügyében a döntés - amennyiben azok a minisztertanács elé tartoztak - esetleg minisztertanácsi körözvény formájában történjék.

149 Ugyancsak egy augusztus 29-én hozott határozat értelmében az állami kiadások fedezésére szolgáló hitelek engedélyezése, amennyiben azok elvi állásfoglalást nem igényeltek - a minisztertanács tárgysorozatának tehermentesítése végett - körözés útján is eldönthetővé vált.

150 Ezeken az ügyeken kívül is voltak azonban olyan kérdések, amelyeket körözés útján intéztek el.

151 Az ilyen eljárást kezdeményező miniszter egy példányt küldött körbe az előterjesztésből (azaz a rendelet vagy intézkedés tervezetéből és indoklásából) és erre vezették rá a miniszterek - egyetértésük esetén és ennek jeléül - az aláírásukat. Ezekről, az így jóváhagyott ügyekről esetenként csak tájékoztatták a minisztertanács egészét a legközelebbi ülés alkalmával, de gyakran ez is elmaradt.

152 Ez az eljárás azonban kevés lehetőséget engedett az adott ügy tanulmányozására, ezért az újjáépítési miniszter javasolta, hogy ne csak egy példányban körözzék azonnali aláírás céljából az előterjesztést, hanem mindegyik tárca kapja meg azt körözvénypótló átirat formájában, erre vezessék rá a hozzájáruló vagy kifogásoló nyilatkozatukat, és azt küldjék vissza 24 vagy 48 órán belül az előterjesztést készítő minisztériumnak.

153 E javaslat alkalmazásának nyomát azonban nem találtuk. A már elfogadott kormányrendeletek kihirdetése tekintetében is sok bizonytalanság volt. A Magyar Közlöny szerkesztősége kezdetben ragaszkodott ahhoz, hogy a hozzá küldött példányokat maga a miniszterelnök saját kezűleg írja alá, mivel az volt a tapasztalata, hogy a minisztériumok utólag változtattak a szövegen, s ez sok zavart okozott.

154 A miniszterelnöknél azonban - egyéb elfoglaltsága miatt - sokszor feltorlódtak az ügyek, és csak jóval az elfogadás után látta el kézjegyével a rendeleteket, ami - mint a pénzügyminiszter észrevételezte - jövedelemkiesést, más esetben szociális célok késlekedő megvalósítását eredményezte, sőt az is előfordult, hogy a végrehajtási utasítás előbb jelent meg, mint az alaprendelet.

155 Bizonytalanság volt a kormányrendeletek megnevezését illetően is, nevezetesen, hogy a „Magyar Minisztérium rendelete", vagy az „Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete" formulát alkalmazzák-e?

156 Végül kialakult az a gyakorlat, amely szerint a minisztertanács által, illetve az esetleg körözés útján elfogadott kormányrendelet-tervezetek kiadásáról a megfelelő minisztériumban a kezdeményező ügyosztálynak kellett gondoskodnia. Ez azt jelentette, hogy amennyiben szükség volt rá, lefolytatta a társtárcákkal az esetleg még szükséges egyeztetéseket, keresztülvezette a szövegen a javításokat, módosításokat. Ezt követően a megfelelő előadó a Miniszterelnökségtől rövid úton (távbeszélőn) ME iktatószámot kért, a rendelet példányára ezt a számot, továbbá keltezésként a minisztertanács ülésének idejét, valamint a miniszterelnök nevét „s.k." toldattal rávezette, majd a rendeletet „kinyomtatható" záradékkal és a minisztérium pecsétjének lenyomatával látta el. A záradékot az illető szakminiszternek kellett aláírnia. Az így kinyomtatásra előkészített példányt az előadó közvetlenül megküldte a Magyar Közlöny szerkesztőségének. A rendelettervezet két további példányát egyidejűleg a 58