Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
Bevezető 9 - A minisztertanács működése 49
lyek a költségvetés hiányában, jórészt csak pro forma kerültek ide, s érdemi tárgyalást nem vagy csak nagyon ritkán igényeltek. Ilyenek voltak a csak, vagy elsősorban személyi kérdéseket (kinevezést, szolgálati idő beszámítást, képesítési kellékek megléte alóli felmentést) tartalmazó előterjesztések (270-280 esetben); a minisztériumok, hivatalok, állami vállalatok dolgozóinak ellátását célzó beszerzési forgóalapok létesítésének engedélyezése; az üzemek, gyárak újraindításához, a vasút, a hidak, az épületek helyreállításához igényelt hitelek engedélyezését illető napirendi pontok. Az említett ügyek mellett a különböző rendeletek, jogszabályok kiadásával kapcsolatos napirendi pontok képezték a minisztertanács által tárgyalt kérdések legjelentősebb és számszerűleg is legnagyobb részét. így összesen 367 kormányrendeletet fogadtak el, amelyek közül hetet törvényerőre emeltek; s további két olyan jogszabállyal foglalkoztak, amelyeket az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnökségével közösen adtak ki. Többnyire nem kerültek a minisztertanács elé a kormányrendeletek végrehajtása tárgyában kiadott minisztériumi rendeletek, de néhány esetben érintették ezeket is a tárgyalás során, vagy itt döntötték el, hogy az adott kérdésben esetleg csak valamely minisztérium intézkedjék. A rendeletek és a napirendi pontok legnagyobb része a közellátás megszervezésével, a fegyverszüneti egyezményből következő feladatok megoldásával, a közigazgatás, a közbiztonság megszervezésével, az igazolási eljárásokkal, a népbíróságokkal, a faji törvények és rendeletek következményeinek felszámolásával és a zsidó lakosságot ért sérelmek lehető jóvátételével, a hitlerista jobboldali németek elleni intézkedésekkel, a mezőgazdasági és ipari termelés újraindításával voltak kapcsolatosak. Nem elsősorban rendeletalkotás formájában, de igen nagy súllyal szerepeltek a minisztertanácsi ülések napirendjén a Vörös Hadsereg, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság ellátásának, valamint a jóvátételi kötelezettség teljesítésével kapcsolatos napirendi pontok. Amennyiben jól előkészítetten került valamely napirendi pont a minisztertanács elé, általában gyorsan elintézték. Vita többnyire a politikai ellentéteket kiváltó, továbbá a nem kellő alapossággal előkészített, váratlanul felmerült ügyek körül bontakozott ki. Ilyenek voltak a kormány pénzszükségletének biztosításával, az államrendőrség megszervezésével, a közbiztonsággal, a hazai németség sorsával, a szovjet-magyar gazdasági együttműködéssel, a jóvátétellel, a közellátással, az igazolásokkal, a szakoktatás átszervezésével és az Agrártudományi Egyetem megszervezésével, a házassági törvény átalakításával, a tulajdonviszonyokat érintő ipari és agrárpolitikával kapcsolatos ügyek. 147 Sok hozzászólásra adtak alkalmat a tájékoztatás céljából előadott kérdések. A minisztertanácsi ülésen elfogadott határozatot egyrészt a jegyzőkönyvvezető rögzítette a jegyzőkönyvben, másrészt a miniszterelnök feljegyezte előterjesztésre, valamint a napirendek jegyzékére. Az egyes miniszterek is ugyanígy jártak el a saját előterjesztéseiket illetően. Külön megfogalmazott minisztertanácsi határozatok általában nem készültek. A miniszterelnök, illetve a miniszterek a saját maguk által készített feljegyzések alapján tették meg a szükséges intézkedéseket, azaz továbbították a jóváhagyott vagy módosításra utalt előterjesztést az elnöki főosztályuk útján az érdekelt ügyosztályukhoz. A debreceni időszakban - amikor a minisztériumok egy épületben voltak - nem alakult ki a kevésbé fontos ügyek rövid úton való tárgyalásának a gyakorlata. Később, Budapesten azonban az ügyek meghatározott fajtáit egy formula szerint „körözték" a 57
