Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
Bevezető 9 - A minisztertanács működése 49
ülésre beérkezett előterjesztéseket, s külön napirendi jegyzék helyett e borítólap felzetén sorolták fel a tárca részéről javasolt napirendi pontokat, továbbá azt is, ha az előzetes közlés ellenére nem érkezett be az előterjesztés. Ezen kívül rávezették a borítólapra az úgynevezett szaktanácsadó, azaz a miniszterelnökségi szakreferensnek, később a Jogi Reformbizottságnak, illetve az államtitkárnak az egyes kérdésekkel kapcsolatban, a különböző tárcák észrevételeinek figyelembe vételével kialakított véleményét. Az így előkészített napirend szerint kerültek az ügyek a minisztertanács elé. A minisztertanácsi üléseknek nem volt állandó időpontjuk, bár a debreceni időszakban többnyire csütörtökön, április közepétől, már Budapesten, pedig egy ideig jórészt pénteken tartották az üléseket, de a pillanatnyi igényektől függően, esetenként hosszabb időt kihagyva, meglehetősen rapszodikusan, más napokon is. Teleki Géza júniusban fel is vetette, hogy kívánatos lenne a minisztertanács üléseit a hét egy meghatározott napjára tenni, s így lehetőséget biztosítani a szakminisztereknek a napirendre kerülő ügyek alapos tanulmányozására, valamint a minisztériumok munkatervének összeállítására. Ennek nyomán a Miniszterelnökség minden szerda délutánjának három óráját jelölte meg állandó időpontként. 124 Valójában azonban továbbra is előfordult, főleg a kormány utolsó időszakában, hogy más napokon is tartottak üléseket, illetve, hogy egy-egy héten egyáltalán nem volt értekezlet. Az ülések helyéül általában a Miniszterelnökség elhelyezésére szolgáló épület tanácsterme, tehát Debrecenben a pénzügyi palota, Budapesten kezdetben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank székházának (ma a Belügyminisztérium Roosevelt téren lévő épülete) díszterme, majd az év végén a Parlament delegációs terme szolgált. A minisztertanács ülésein a miniszterelnök elnökölt, ő vezette a tárgyalást. Előfordult, hogy másirányú elfoglaltsága miatt távol maradt, később érkezett, vagy az ülés folyamán el kellett távoznia, ilyen esetben a korban legidősebb miniszter, tehát az első időszakban Vásáry István pénzügyminiszter, 125 az ő lemondása után Vörös János honvédelmi miniszter, illetve egy alkalommal Oltványi Imre pénzügyminiszter 126 látta el az elnöki tisztet. Az üléseken a miniszterek rendszeresen részt vettek. Legtöbbször az iparügyi miniszter (tizenhétszer), a pénzügyminiszter (nyolcszor), a földművelésügyi miniszter (tizenháromszor), a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter (kilencszer) volt távol. A távollévő miniszterek helyettesítését többnyire a megfelelő tárca államtitkára látta el. Nagyobb kivételt képezett az 1945. január 3-i, 12-i, 15-i és 25-i ülés, amikor a fegyverszüneti tárgyalásra Moszkvába utazott Vörös Jánost és Gyöngyösi Jánost nem helyettesítette a tárcájuk képviseletében senki (Vörös János Faragho Gábornak adott a helyettesítésre erre az időre megbízást), továbbá a március 17-i ülés, amikor a Pesten tartózkodó Teleki Géza nevében Balogh István miniszterelnökségi államtitkár nyilvánított véleményt. A helyettesítés, mivel nem mindig a politikai államtitkár, illetve nem mindig ugyanaz az államtitkár jelent meg az ülésen, bizonytalansághoz vezetett az egyes kérdések tárgyalása során. így például a földművelésügyi minisztert, illetve a közellátásügyi minisztert három személy is, és felváltva hol a politikai, hol az adminisztratív államtitkár képviselte az üléseken. Ezért külön körlevélben kérte a Miniszterelnökség, hogy a minisztert, akadályoztatása esetén ne a közigazgatási, hanem a politikai államtitkár helyettesítse. Ennek ellenére az iparügyi miniszter továbbra is az adminisztra54
