Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
Bevezető 9 - A minisztertanács működése 49
deletkibocsátási joggal felruházott kormánybiztosságokat, hogy tervezeteiket küldjék meg az Igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályának. Ez utóbbi feladata volt a rendelettervezetek átvizsgálása abból a szempontból, hogy szövegezésük, felépítésük jogászi szempontból megfelelő-e, vannak-e hiányosságaik, s nincsenek-e bennük olyan rendelkezések, amelyek valamely korábbi, s hatályban lévő törvénnyel vagy rendelettel, esetleg másik minisztérium valamely rendelkezésével, illetve előkészületben lévő rendeletével ellenkezik. Kimondta azonban a körlevél, hogy a törvényelőkészítő osztály csak észrevételt tehetett, de a rendelettervezet szövegén nem változtathatott, ügyelnie kellett arra is, hogy módosító, esetleges kiegészítő javaslatai a rendelet célját ne érintsék. Észrevételeit írásban kellett közölnie az illetékes miniszterrel. 121 Ezt az intézkedést rövidesen továbbfejlesztették, amennyiben az Igazságügyminisztérium kebelében még februárban létrehozták az úgynevezett kodifikációs bizottságot, amelyben minden minisztériumnak egy-egy ilyen kérdésekkel foglalkozó kiküldötte foglalt helyet. E bizottság feladata lett a rendeletszerkesztés egységének biztosítása, a több minisztériumot érintő ezzel kapcsolatos kérdések megbeszélése, az előkészületben lévő rendeletekről a tárcák általános tájékoztatása, valamint a már elkészült rendelettervezetek átvizsgálása. A bizottság minden hétfőn rendszeresen ülést tartott. 122 Ez is olyan intézkedés volt azonban, amelynek betartására ismételten figyelmeztetni kellett a tárcákat, s mindezek ellenére előfordult néhányszor, hogy ugyanazon tárgyban két tárca is készített előterjesztést, vagy hogy az összehangoltság hiánya miatt kellett egyes jogszabálytervezeteket ismételten napirendre tűzni. 123 A miniszterek az előterjesztéseket és a társminisztériumoktól érkezett észrevételek hiteles másolatát, valamint az észrevételek alapján esetleg módosított rendelettervezeteket rövid levél, esetenként jegyzék kíséretében 3-3 példányban küldték meg a Miniszterelnökségnek. A kísérőlevélben jelezték a módosítási javaslatokkal kapcsolatos álláspontjukat, s ha ezeket nem vették figyelembe, ennek indokait is. A rendelettervezet módosítása esetén ezt is megküldték tájékoztatás céljából a társminisztériumoknak. Visszatérő probléma volt azonban, jórészt éppen a Szövetséges Ellenőrző Bizottság és a pártközi értekezlet véleményének kikérése miatt, hogy a tárcák az így előkészített előterjesztéseiket csak az utolsó pillanatban küldték meg, s a Miniszterelnökségen - illetve az egyes tárcáknál - nem állt rendelkezésre elegendő idő ezek tanulmányozására. Ezért a Miniszterelnökség ismételten kérte a minisztereket, hogy előterjesztéseiket legkésőbb a minisztertanácsi ülés előtt három - majd, hogy négy - nappal korábban juttassák el hozzá, illetve a társminisztériumokhoz. A Miniszterelnökségen a beérkezett előterjesztések, illetve a minisztériumok előzetes jelzései alapján az adminisztratív államtitkár elkészítette a soron következő minisztertanácsi ülés napirendi jegyzékét, azaz a megtárgyalandó ügyek tárcánkénti felsorolását. Ezt a jegyzéket a miniszterek, illetve a minisztertanácsi ülésen részt vevők is kézhez kapták. Gyakran előfordult azonban, hogy az előzetes jelzés ellenére az ülés előtti utolsó időpontig sem érkezett meg az előterjesztés valamely minisztériumtól, ilyenkor ezt a tényt feljegyezték a napirendi jegyzékben. Másrészt az is előfordult, hogy utólag írtak be a jegyzékbe olyan napirendi pontokat, amelyek már csak a minisztertanácsi ülésen merültek fel. 1945. augusztus 22-ét követően (46. sz. jegyzőkönyv) fokozatosan bevezették azt a gyakorlatot, hogy tárcánként kialakított borítólapokba helyezték a soron következő 53
