Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
Bevezető 9 - A minisztertanács működése 49
hogy az érdekelt miniszter nemleges esetben is írásban adjon választ a hozzá megküldött előterjesztésekre. 114 A tárcák közötti előzetes egyeztetés formájaként már meglehetősen korán felmerült a gazdasági miniszterek külön értekezletének rendszeres megtartása iránti igény. 115 Az ország súlyos helyzetében tömegesen jelentkező gazdasági természetű ügyek, a minisztertanácsi ülések zsúfolt napirendje és a miniszterek jó részének a közgazdasági kérdésekben való járatlansága, esetleg mérsékelt érdeklődése az ilyen természetű ügyek iránt egyaránt indokolta ezt. Még áprilisban, a közellátásügyi miniszter szorgalmazása nyomán született határozat az iparügyi, a kereskedelem- és közlekedésügyi, a földművelésügyi, a közellátásügyi, továbbá a pénzügyminiszter részvételével tartandó gazdasági miniszteri értekezletek rendszeressé tételéről s arról, hogy a gazdasági természetű ügyeket itt kell eldönteni, illetve e testület véleményét figyelembe véve kell - szükség esetén - a rendes minisztertanácsi ülés elé vinni. Ez azonban nem csak annak lehetőségét vetítette előre, hogy a gazdasági csúcsminiszter, a pénzügyminiszter kezéből kicsúsznak a legfontosabb ügyek, s átmennek a gazdasági miniszteri értekezletek adminisztrációját vállaló közellátásügyi miniszterhez, hanem azt is, hogy három munkáspárti miniszterrel szemben csak egy kisgazda és egy pártonkívüli miniszter jut döntéshozói helyzetbe ezekben az ügyekben. Ezért a kisgazdapárti pénzügyminiszter javaslatára elhalasztották a gazdasági miniszterek külön értekezletének rendszeresítését arra az időre, amikor az új gazdasági csúcsminiszternek szánt - egyébként kisgazdapárti - újjáépítési miniszterrel kiegészülhetett az értekezletek résztvevőinek köre, s ez vállalta e tanácskozások titkárságának megszervezését is. Végül 1945 augusztusában az újjáépítési miniszter által tett javaslat nyomán váltak rendszeressé egy rövid időre ezek az értekezletek. 116 Az intézmény azonban újjászervezett formájában is akadozva működött. Főleg a gazdasági hitelek biztosítása, engedélyezésének és ellenőrzésének szabályozása terén fejtett ki eredményes munkát. Az egyes hitelkérelmek elbírálásának feladatát azonban rövidesen átruházta a gazdasági államtitkári hitelvéleményező értekezletre. 117 A gazdasági miniszteri értekezletektől függetlenül, különös fontossága volt a Pénzügyminisztériummal való egyeztetésnek. Mivel az 1945. évre nem volt érvényes költségvetése az országnak, az állami kiadások fedezésére szükséges hiteleket a minisztertanácsnak kellett minden esetben külön engedélyeznie, de az ilyen ügyeket a tárcák a pénzügyminiszterrel való egyeztetés után terjeszthették csak a minisztertanács elé. Az 1945. augusztus 8-án kelt minisztertanácsi határozat értelmében - figyelemmel a közalkalmazottak kinevezését és előléptetését is szabályozó 2500/1945. ME sz. rendeletben m meghatározott bizonyos keretek és irányelvek betartására, a személyi kívánalmak egyöntetű elbírálására, valamint az államháztartás terén követendő költségvetési elvek érvényesítésére - a VIII fizetési osztályba és az ennél magasabb fizetési osztályba való kinevezési és előléptetési javaslatokat is csak akkor lehetett a minisztertanács elé terjeszteni, ha a kinevezéshez a pénzügyminiszter előzetesen írásban hozzájárult. 119 Hasonló meggondolásból a pénzügyminiszterrel történt egyeztetés volt az előfeltétele annak is, hogy a képesítési követelmények kinevezéssel kapcsolatos elengedésére vonatkozó javaslatát bármely tárca a minisztertanács elé vigye. 120 Az egyes minisztériumok munkatársainak gyakorlatlansága folytán, főleg kezdetben, gondot jelentett a rendelettervezetek szakszerű megszerkesztése is. Miklós Béla ezért már 1945. január 22-én körrendeletben kérte a minisztériumokat és a ren52
