Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

Bevezető 9 - A miniszterek, a kormány összetételének változásai 32

Bán Antal iparügyi miniszter - Szociáldemokrata Párt Rónai Sándor közellátásügyi miniszter - Szociáldemokrata Párt Erdei Ferenc belügyminiszter - Nemzeti Parasztpárt. Az új miniszterek közül kétségkívül Gerő Ernőnek a kormány munkájába való bekapcsolódása hozta a legnagyobb változást. Lényegretörő, kategorikus megnyilatkozásai új stílust jelentettek. Véleményét általában elfogadták, vagy legalább is tiszteletben tartották, ugyanakkor észrevehetően tartottak tőle. O lett a Kommunista Párt, de azt is lehet mondani, hogy a szovjet érdekek elsőszámú képviselője a kormányban. Kitűnő szovjet kapcsolatait azonban az ellenkező irányban is hasznosította: nem egy kérdésben az ő révén sikerült kedvezőbb tárgyalási pozíciót elérnie a kormánynak a szovjet félnél. Nem rendelkezett sem kereskedelmi, sem közlekedési szakismeretekkel, mégis mindkét területen kiemelkedő teljesítményt nyújtott. A közlekedés helyreállítása, újjáépítése terén elért eredményei közismertek. A belkereskedelem terén az adott körülmények között nem sokat tehetett, annál jelentősebbek voltak a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok felvétele terén elért eredményei. E tekintetben - a szovjet-magyar gazdasági együttműködési egyezmény parafálásával, a szovjet fél igényeinek engedve - egyes kortársi vélemények szerint jócskán túl is lépte felhatalmazásának határát, meglehetősen nehéz helyzet elé állítva a kormányt.

87 Ezzel, az általa tett lépéssel Magyarországnak a Szovjetunióhoz kötődése új, szerződéses alapot nyert. A másik oldalról vált a kormány meghatározó személyiségévé Nagy Ferenc, aki az akkori magyar társadalom legszélesebb társadalmi rétegének és a legnagyobb párt képviselőjének önérzetével jelent meg a minisztertanácsban. Erős antifeudális, antifasiszta beállítottsága a korábbi években közel vitte őt a munkáspártokhoz, különösen a Szociáldemokrata Párthoz. Nem állt eleve szemben a Szovjetunióval sem, az események s közvetlen tapasztalatai azonban lassan módosították az ítéleteit. Újjáépítési miniszterként nem csak a romok felszámolását, a városok újjáépítését, ehhez az anyagi feltételek előteremtését, a közmunkák szervezését tekintette feladatának, hanem az ország újjáépítését, sőt újjáalakítását is. Az általa szorgalmazott gazdasági minisztertanácsi ülések és főleg az Országos Gazdasági Tanács segítségével nagyvonalú, messzetekintő gazdaságpolitika kialakítását kezdeményezve kívánt megoldást találni az ország súlyos helyzetére. Nagy terveit azonban jórészt eltemették a politikai élet és a háztetőfedési, üvegezési feladatok mindennapi gondjai. Hasonló nagy ambícióval kezdett munkához Bán Antal iparügyi miniszter is. Az egész ipar fejlesztését szolgáló, tehát a kapitalista vállalkozókat is segítő hitelakciókat szervezett, mégis, baloldali szociáldemokrata meggyőződéséből következően több intézkedésén átsütött az államosítás szándéka is. A gazdasági demokrácia megteremtése volt az eszménye: lehetőséget igyekezett biztosítani az üzemek munkásellenőrzésére. Ismételten kezdeményezte a munkabérek felemelését és a munkások ellátásának javítását, kiállt a szakszervezetek munkaerő-közvetítő szerepének megszilárdítása, kiszélesítése mellett. Energiáit azonban egyre inkább az ipari jóvátételi szállítások szervezése, a szovjet féllel e témakörben folytatott viták kötötték le. Ezzel együtt a kommunista miniszterek megbízható partnerének bizonyult a kormányon belüli viták során. Ries István is egyértelműen a baloldal erősödését jelentette a kormányban. Ezt jelezte többek között a korábbi rendelkezések sorozatos felülvizsgálatára, a politikai át40